JEREMIÁS SZOLGÁLATÁNAK volt két elkerülhetetlen következménye. Beteljesedett Istennek az a szándéka (a), hogy nyakas népét megítélje, és (b) ezt keserű üldöztetés követte amiatt, hogy Jeremiás hűségesen hirdette az üzenetet. Figyeljük meg gondosan az 1-11. vers hangnemét. Látszólag mennyire sötét minden. Isten meghirdette, hogy még a legnagyobb közbenjárók, Mózes és Sámuel sem fordíthatnák el az eljövendő ítéletet, 1. v. A büntetés eszközei tervbe lettek véve és elő vannak készítve. Manassé uralkodásának szégyenteljes romlottsága és gonoszsága megbocsáthatatlan szennyfoltként maradt a nemzeten. Tanuljuk meg, hogy vannak a népének bűne által teremtett olyan helyzetek, amelyeken még a szerető Isten sem akar változtatni.
Mély szomorúság van a próféta szavaiban. A társtalanság tragédiájával találjuk szembe magunkat: „Mert ki könyörül meg rajtad Jeruzsálem... ki mozdul meg, hogy kérdezze: jól vagy-é?", 5. v. Bűnük elválasztotta őket a szánakozástól és könyörülettől. Jeremiás mégis törődött velük, és mivel törődött velük, szenvedett. Figyeljük meg az Úrhoz kiáltásának súlyát: „tudd meg, hogy éretted szenvedek gyalázatot", 15, v. Van több ilyen felkiáltás is a könyvben; vö. 20,14. Érdekes összehasonlítani Jeremiás kiáltását a Zsolt 69,7-9-el. A zsoltárban Krisztus szenvedéseinek előképét látjuk, Róm 15,3. Az Úrért való elutasítás és szégyen szempontjából Jeremiás az Üdvözítőt ábrázolta ki.
A próféta szomorúságának és bánatának ellenére Isten Igéjének nagyrabecsülése erőforrássá vált számára, 16. v Csatlakozhatunk Jeremiásnak az Úr Igéjében lelt öröméhez a Zsolt 1,1-2 boldog emberének megtapasztalásával együtt. Isten Igéjében a próféta a gyönyör oázisát lelte meg az elhagyatottság sivatagában. Figyeljük meg a nyereség érzését, „ha szavaidat hallattad". Jeremiás kereső ember volt, megfelelő vigaszt keresett szomorúságában. Keresett és talált. Figyelemre méltó, hogy Isten Igéje el volt látva nemcsak az ítélet terhével, hanem az öröm alapjával is. A próféta magába zárta, amit megtalált; az Ige eledelévé és táplálékává vált, amely édes volt a lelkének. Nagyra becsülése kibontakozott, és szívében mély elégedettség volt. Isten Igéje magunkévá tételének mindig szellemi növekedés és boldogulás az eredménye saját körülményeink között.
Zsolt 69. 7 Ne pironkodjanak miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregek URa! Ne szégyenüljenek meg miattam, akik téged keresnek, ó, Izráel Istene! 8 Mert érted viselek gyalázatot, és érted borítja szégyenpír az arcomat.
Róm 15. 3 Mert Krisztus sem magának kedvezett, hanem ahogy meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak rám.