JEREMIÁS JOBB DOLGOKRÓL mutat be egy képet a nagyon sötét háttérrel szemben ebben a „Vigasztalás könyvében", 30-33. fej. Sok bizonyítékot gyűjthetünk össze Isten végső szándékairól népének áldását illetően. Figyeljük meg, hányszor mondja az Úr, hogy „én fogom", és közülük legtöbb a végső jó szándékokhoz fűződik. Még hihetetlen szenvedések várnak a nemzetre, mielőtt ezek a jó dolgok megvalósulnak; „háborúság ideje az Jákobon; de megszabadul abból!", 30,7. Ez előretekint a vadállat uralma alatti nagy nyomorúságra, Jel 13, amikor keserű elnyomással fog találkozni a nemzet a Messiás megjelenése előtt.
Valóban szép az áldás ígérete, 31. fej. Isten félre nem érthető szándéka, amikor Ő visszahozza „Jákob sátorának" foglyait. Így Júda hűtlensége sohasem fogja keresztülhúzni Jahve hűségét.
Látjuk Isten változhatatlan szeretetét is, 31,2-3. Csodálatos szavak ezek, mégha Izráel történelme sok méltatlan dologgal párosult. Megváltozik-e az isteni szeretet az ilyen megbízhatatlanság miatt? Örökkévaló szeretettel vonta őket magához, és ismét magához vonja majd őket, Hós 14,4. Merítsünk vigasztalást ezekből a szavakból! A mi szeretetünk milyen gyakran meghidegül!
A 31,8-14-ben ismét Isten meghiúsíthatatlan szándékait látjuk. Ez a szándék az, hogy összegyűjti szétszóródott népét és hazaviszi őket újra az ígéret földjére; „Újra felépítlek, 4. v.; „Én elhozom", 8. v. A végleges helyreállítás mérhetetlen látványa bontakozik ki ezekben az Igékben. Bűnük ítéletet és leírhatatlan bánatot eredményezett. Most Isten mindent megtesz, hogy helyrehozza ezeket a gonoszságokat, és helyreállítsa őket.
Végül, Isten megbonthatatlan szövetségéről olvasunk, Jer 31:31-34. Jeremiás nagy panasza a népe ellen az volt, hogy megszegték a Sínai-szövetség feltételeit, Jer 7,24-26. Isten minden felhívását - hogy térjenek vissza ezekhez a parancsolatokhoz - figyelmen kívül hagyták. Most új szövetséget fog kötni velük, nem a régi szerint. Ebben Isten az Ő törvényét a szívükbe írja be - szellemi értékelésre. Isten ismerete egyéni megtapasztalásuk lesz, és bűneikről többé nem emlékezik meg. Ezek olyan áldásokat jelentenek, amelyek sohasem veszíthetők el; vö. Zsid 10,15-18.
Jer 31. 33 Hanem olyan lesz az a szövetség, amelyet e napok után kötök Izráel házával – ezt mondja az ÚR –, hogy törvényemet a bensőjükbe helyezem, a szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
Hós 14. 4 Asszíria nem segít meg minket. Lóra sem ülünk, és nem mondjuk többé kezünk készítményeinek: Istenünk! Mert nálad talál irgalmat az árva.
Zsid 10. 15 De bizonyságot tesz erről nekünk a Szentlélek is, mert utána így szól: 16 Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok után – azt mondja az Úr –, törvényemet a szívükbe adom, és elméjükbe írom be azokat, 17 bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem. 18 Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért való áldozat.