JÁNOS ÜZENETE ugyanolyan egyszerű volt, mint öltözete és táplálkozása (2., 4. v.). A menetparancsokat Ézsaiás próféta szavaiból véve (3. v.; Ézs 40,3; Jn 1,23) félelem nélkül hirdette a megtérés követelményét. Az emberek három különböző osztálya jelentkezett bemerítésre.
Hatalmas tömeg volt ott (5-6.v.). Nagy számban gyülekeztek hozzá Jeruzsálemből, Júdea tartományból és a Jordán mellékéről. A tömegben volt sok vámszedő és parázna nő, akik hittek a Bemerítő prédikálásának (21. 32. v.). Ezek őszinte bűnbánattal jöttek, és bemerítkezésüket bűneik megvallása kísérte.
Volt egy jókora csoport (7-12. v.), amelyet a farizeusok és sadduceusok alkottak. Ez a társaság sok képmutatót foglalt magában, akik mentséget kerestek nemzeti kiváltságaikban, és nem látták szükségét a személyes bűnbánatnak. Jánosnak néhány súlyos és kíméletlen dolgot kellett mondania nekik.
Volt ott egy magányos személy is (13-17. v.) „Akkor eljött Jézus..." A tömegtől eltérően nem mutatta jelét a bűnbánatnak. Nem tett bűnvallást, mert nem voltak olyan tettei, amelyek miatt sajnálkoznia kellett volna, nem voltak szavai, amelyeket vissza kellett volna vonnia, sem olyan gondolatai, amelyek miatt szégyenkeznie kellett volna. Nem csoda, hogy János tétovázott, hogy bemerítse-e (14. v.) Mégis helyes volt, hogy Krisztus azonosuljon népével (15. v.).
A Szellem reá szállt (16. v.). Ahogyan az ételáldozatot olajjal elegyítve sütötték meg egy serpenyőben (3Móz 2,5), ugyanúgy Krisztus emberi természete lényét és jellemét a Szent Szellemtől vette (Mt 1,18.20), Akinek ismert szimbóluma az olaj. Ahogyan az olajat ezután az áldozatra öntötték (3Móz 2,6), ugyanúgy kenetett fel most az Úr Szent Szellemmel (Csel 10,38).
Olyan szavakkal, amelyek két messiási próféciát idéztek (Zsolt 2,7; Ézs 42,1), Isten bizonyságot tett, hogy gyönyörködik szeretett Fiában (17. v.). Hasonló szavak hangzottak el később a megdicsőülés hegyén (17,5). A második alkalommal az Atya az Üdvözítő szolgálatával való megelégedését akarta hirdetni; a Jordánnál pedig a názáreti visszavonultság és elkülönülés éveivel való megelégedését hirdette. Áldott Úr; nyilvánosságban vagy magányosan, örökre tökéletes!
Ézs 40.3 Egy hang kiált: A pusztában készítsétek az ÚR útját, utat egyengessetek a kietlenben Istenünknek!
Jn 1.23 Erre azt mondta: „Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyenesítsétek ki az Úr útját, amint megmondta Ézsaiás próféta.”
Zsolt 2.7 Törvényként hirdetem, az ÚR mondta nekem: Az én fiam vagy te, ma adtam neked életet.
Ézs 42.1 Íme, a szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet lelem. Lelkemet adtam belé, törvényt hirdet a népeknek.