AZ 5-7. FEJEZETET gyakran nevezik „Hegyi beszéd"-nek. Jézus úgy kezdte üzenetét, ahogyan a Zsoltárok könyve kezdődik - az igazán boldog ember leírásával. Az Úr szerinti boldogság ismertetőjele merőben más, mint a világé. A világ azokat nevezi szerencsésnek és számítja boldognak, akik könnyen boldogulnak, gazdagok vagy híresek. A meg nem tért ember számára a boldogságot rendszerint a megbecsülés, a gazdagság vagy az érzéki gyönyör jelenti. Krisztus boldogság-mértéke ettől nagyon különbözött. A királyságának ideális polgáráról adott leírás ellentmond a királyság tagjáról alkotott népszerű elképzeléseknek. A zsidók általában azt várták a királyság áldásaitól, hogy az majd tekintélyt, kényelmet és gazdagságot jelent. Az Úr kiáltványa merőben ellentétes volt ezekkel az elképzelésekkel (3-12. v.). Királyságának polgárai önmagukat alázatosan ítélik meg; szomorkodnak a bűn miatt; szelídek és nyájasak lesznek; szenvedélyesen vágyakoznak Isten jótetszésére; együttérzőek és nagylelkűek lesznek azok iránt, akik szükséget szenvednek; belső tisztaságra törekszenek (inkább, mint külső tisztaságra a farizeusoktól eltérően), békeszeretők és békességkeresők lesznek. Az ilyen jellemvonások nem a tiszteletet, hanem az ellenszegülést vonzzák.
Jézus harminc évig az életével prédikált, mielőtt szóban kezdte hirdetni az Igét, és a boldogmondások bizonyos mértékig az Ő önarcképét nyújtják. Alázatos szívű volt (11,9). Bánkódott a bűn másokra gyakorolt hatása miatt (23,37-38). Szelíd volt (11,29; 21,5). Eledelét Atyja akaratának teljesítése jelentette (Jn 4,34). Irgalmat és megbocsátást gyakorolt (Mt 9,27-30). Mindig tiszta volt (1Jn 3,3.5). Békességet teremtett (Kol 1,20). Kegyetlenül üldözték és gyalázták (1Pt 2,23). A királyság ideális polgárának leírása tehát sokféle módon a Királyra illett.
A tanítványok, akik élik a boldogmondásokat, só és világosság lesznek a világban, amely romlott és szellemileg sötét (Mt 5:13-16). Az a reménység, hogy a világot befolyásolni lehet úgy, hogy azonosulunk szabályaival és módszereivel, a só tanításáról való megfeledkezést jelenti; visszavonulni a világból szerzetes jellegű elzárkózással: a világosság leckéjéről való megfeledkezést jelenti.
Mi és mi nem a
johir
Mi és mi nem a Hegyibeszéd?
A zsidók vártak a Messiásra. A kulcs az igazság lesz a belépésre (királyságba).
Közben egy farizeusi judaizmus fejlődött ki. Azt állították, rendelkeznek azzal az igazsággal, amivel be lehet lépni (széles út): egész Izrael osztozik ezzel, minden zsidó bemegy.
Jézus azt állította, ő a Messiás. Szűk utat mutatott a belépésre: ez az út: hinni, h ő a zsidó Messiás.
Zsidó kérdés: Jézus hitelesíteni fogja a farizeusok igazságát? Ha nem teszi meg, akkor mi az az igazság?
Mt 5.20 Mondom nektek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.
Ezzel ő elutasítja a farizeusi judaizmust (frj) kétféle módon is.
Ő mutatja meg a mózesi törvények helyes magyarázatát. Ebben a részben különbséget tesz a frj és az Ő magyarázata között.
Abban az időben vagyunk, amikor Ő összegyűjti a 12 apostolát. Nagy az érdeklődés a szolgálat után, már számos konfliktuson van túl a frj-al.
Mi NEM a hegyi beszéd (hb):
- nem a messiási királyság alkotmánya, kben a mózesi törvény 612 törvényét működtetni kéne
- nem a megváltás módja (mert akkor cselekedetekből lenne)
szokásos tanítás (liberális): ha betartod a hb egyes részeit (aranyszabályt), akkor a mennybe kerülsz, még ha nem is hittél (cselekedet)
- Nem megváltottak szabály rendszere ez
- nem a gyülekezet etikai tanítása ebben a korban, nem nekik címezte (gyülekezet az MT16-tól beszél, ApCsel 2-től van). Ez a mózesi trv kötelezettsége alatt élőkhöz szól. (vannak benne dolgok, melyek később a gyülekezet etikájává válnak)
MI a hbsz:
- a Messiás magyarázata a törvény valódi igazságosságáról, szemben a törvény igazságosságnak farizeusi értelmezésével
A mózesi törvény külső és belső dolgot követel?
Meg akarja győzni az embereket az Ő igazságáról.