AZ ÚR az alamizsnáról (1-4. v.), az imádkozásról (5-15. v.) és a böjtről (16-18. v.) beszélt. Az első cselekvés az embertárs felé irányul a második Isten felé, és a harmadik önmagunk felé. Krisztus elítélte azt, aki az alamizsna adását kürtöléssel kísértette, azt, aki tereken helyezkedett el imádkozni, hogy tettének maximális nyilvánosságot biztosítson, valamint azt, aki eltorzította arcát annak közhírré tételére, hogy ő most böjtöl. Az első azt akarta, hogy „az emberektől dicséretet nyerjen" (2. v.), a második arra vágyott, „hogy lássák az emberek" (5. v.), a harmadik pedig azt kívánta, hogy „lássák az emberek", hogy ő böjtöl (16. v.). Jézus mindegyikről azt mondta, hogy „elvették jutalmukat.". Nem számíthatnak majd a mennyei jóváhagyásra! Az olyan vallásos cselekmények, amelyek látványosak azért, hogy tapsot váltsanak ki, az Atya szemében értéktelenek.
Az imádkozással kapcsolatban az Úr mondott valamit annak helyéről (5-6. v.), módjáról (7-8. v.) és tartalmáról (9-13. v.). Vagyis utasításokat adott arra, hogy hol, hogyan és mit imádkozzunk. Jézus nem engedett teret sem a színészkedésnek (5-6. v.), sem pedig a monoton és üres ismétlésnek (7-8. v.). Az imádság (9-13. v.) lenyűgöző a rövidségével, az egyszerűségével és a tartalmával. Mindössze 66 szót tartalmaz, és el lehet mondani kevesebb mint 30 másodperc alatt. Mégis az imának valóságos tömör kivonata, olyan kérésekkel amelyek az étkező asztal közönséges szükségleteitől Isten örök szándékáig terjednek. Isten dicsősége áll az első helyen, és a mi szükségeink a másodikon. Miközben az imádság nem tartja túl közönségesnek az evilági dolgok említését, elismeri a szellemiek felsőbbrendűségét.
Az imádság bensőséges, gyermeki megszólítással kezdődik, amely azonban ugyanakkor fenntartja a szent hódolat kívánalmát (9. v). Az imádkozó tanítvány tehát vágyakozik az után, hogy Isten mindenre kiterjedő uralma megvalósuljon az emberek között, amikor a föld majd tökéletesen visszatükrözi az Ő akaratát ugyanúgy, ahogyan most a menny teszi (10. v). A korszakok mindenségre vonatkozó tervéről azután a jelenlegi, napi és fizikai szükségletekre összpontosít (11. v). Végül bűnbocsánatot kér minden múltbeli bűnre, és szabadítást minden jövőbeli vétektől (12-13. v). A tanítvány saját gyengeségének, valamint az ördög ravaszságának és ügyességének a tudatában kifejezi önmaga iránti teljes bizalmatlanságát.
Mt 6. 1 Vigyázzatok, kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert akkor nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál! 2 Amikor tehát alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók szokták a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony mondom nektek, elnyerték jutalmukat. 3 Amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, 4 hogy a te adakozásod titkon legyen. És a te Atyád látja, amit titkon tettél, és megfizet neked nyiltan. 5 És amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik a zsinagógákban és az utcák szegletein állva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek: elnyerték jutalmukat. 6 Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és titkon, ajtódat bezárva imádkozz a te Atyádhoz. Atyád pedig, aki látja, amit titkon tettél, megfizet neked. 7 Amikor imádkoztok, ne legyetek bőbeszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy a sok beszéd nyer meghallgattatást. 8 Ne legyetek hát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle. 9 Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. 10 Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. 11 Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, 12 és bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, 13 és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen. 14 Mert ha megbocsátjátok az emberek vétkeit, nektek is megbocsát a ti mennyei Atyátok. 15 Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. 16 Amikor pedig böjtöltök, ne legyetek olyan komor ábrázatúak, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek a böjtölésüket. Bizony mondom nektek, elnyerték jutalmukat. 17 Te pedig amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, 18 hogy ne az emberek lássák böjtölésedet, hanem a te Atyád, aki titkon van; és a te Atyád, aki látja, amit titkon tettél, megfizet neked nyiltan.