AZ A KÉRDÉS, amelyet a farizeusok feltettek, alkalmat adott arra, hogy az Úr elmondja a házassággal kapcsolatos tanát. Elfordult a törvénytől (5Móz 24,1-4), amely szívük keménysége miatt adatott. Visszautalt Isten eredeti szándékára, amely szerint egy férfi és egy nő egyesül, és eggyé válik az Ő szemében. Az Úr tehát visszaállította a házassági kötelék igazi jellegét. Ez a kötés feloldhatatlan a paráznaság rendkívüli esetétől eltekintve. A tanítványok kifejtették azt a nézetüket, hogy ha a házasság ennyire erős kötelék, akkor jobb sohasem kötni házasságot! Az Úr megmagyarázta, hogy egyesek valószínűleg sohasem fognak megházasodni, és nem segítenek gyermekeket hozni a világra. A legmagasabb rendű indíték erre az, hogy ők a családi életről a menny királyságának érdekében mondanak le. Az apostolok nyilván úgy értették ezt, hogy a házasság és a családi élet egy nem kívánatos „második legjobb" lehetőséget jelent a tanítványnak.
„Ekkor" történt, hogy Jézushoz vitték a gyermekeket. Nem tudjuk, hogy kik (13. v.; Mk 10,13; Lk 18,15), de nem kétséges, hogy a szülők hozzájárultak. Ekkor az Úr önmaguk által kinevezett „testőrei" gyorsan közbeléptek. Számukra nyilvánvalónak tűnt, hogy Ő, Aki éppen a házasságról beszélt, nem köszönné meg nekik, ha a szülők és gyermekek csoportja zaklatná. Tehát „megdorgálták őket". Biztosak voltak benne, hogy Jézust nem érdeklik a gyermekek. Milyen rosszul gondolták! Jézus megharagudott ezért (Mk 10,14). Magához hívta a gyermekeket (Lk 18,16), és megdorgálta a tanítványokat. Hogy bármilyen félreértést elkerüljön, kifejezésre juttatta a gyermekek iránti érdeklődését mind pozitív, mind negatív paranccsal; engedjék, hogy hozzá jöjjenek és ne tiltsák el őket. Aztán nemcsak rájuk tette a kezét (15. v.), hanem a karjába vette és megáldotta őket (Mk 10,16). Összeköthetjük ezt azzal az érdeklődéssel, amelyet a piacon játszó gyermekek játékaival kapcsolatban mutatott (Mt 11,16-17). Legutolsó üzenete, mielőtt keresztre feszítették, a gyermekekre vonatkozó utalást tartalmazott (Lk 23,28).
Szolgáljon ez bátorításul mindazoknak, akik fiatalokkal foglalkoznak a vasárnapi iskolákban, gyermekórákon, tanteremben vagy otthon. Az Urat érdeklik a gyermekek.
5Móz 24,1-4 Ha valaki asszonyt vesz magának és feleségévé teszi, de később nem találja őt kedvére valónak, mivel valami visszatetszőt talál benne, és válólevelet ír neki, a kezébe adja, és elküldi őt házától; és az kimegy az ő házából, és elmegy, és más férfié lesz, és a második férfi is meggyűlöli, és válólevelet ír neki, kezébe adja azt, és elküldi őt házától; vagy ha meghal az a második férfi, aki feleségül vette, az első férje, aki elküldte őt, nem veheti őt másodszor is feleségül, mert számára tisztátalanná lett: utálatos dolog az ilyen az ÚR előtt. Te pedig ne kövess el ilyen vétket azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked örökségül.
Lk 18,16 De Jézus magához hívta őket, és azt mondta: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa.
Mt 11,16-17 De kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és így kiáltoznak a többieknek: Fuvoláztunk nektek, és ti nem táncoltatok, siratót énekeltünk, és ti nem sírtatok.
Lk 23,28 Jézus pedig feléjük fordulva azt mondta: Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket,