02.03 Az alkalmak megvétele

A SZÜZEK példázata arra tanít (Mt 25,1-13), hogy vigyázzunk és készüljünk az Úr visszatérésére. A talentumok példázata (Mt 25,14-30) arra tanít, hogy fontos jól szolgálnunk az Urat, miközben eljövetelét várjuk.

A „talentumok" jelentik a hasznos alkalmakat és szolgálatokat, amelyeket az Úr ad nekünk. Nem képességeinket mutatják. Azt a területet jelentik, amelyet Ő nyújt számunkra, hogy Őt szolgáljuk, amit valóban képességünk határoz meg (Mt 25,15). Sohasem kíván vagy vár el tőlünk többet, mint amire képesek vagyunk. Az első két szolga a maga behatárolt körében energikusan és megbízhatóan dolgozott. Uruk dicsérte őket, és úgy döntött, hogy még jobban felhasználja őket azáltal, hogy a bizalom és felelősség nagyobb pozíciójába helyezi őket (Mt 25,19-23). A harmadik szolgának nem volt nyeresége, amit urának felajánlhatott volna (Mt 25,18). Úgy tartotta, hogy jobb, ha nem tesz semmit a talentumával, félve, nehogy urát felingerelje. Az ura leleplezte gyatra, hamis mentségét. Az igazság az volt, hogy húzódozott attól az erőfeszítéstől, amellyel talentumának felhasználása járt volna. „Rest", henye és tunya volt! A fel nem használt talentumot elvették a dologtalan szolgától, és annak adták oda, aki jól szolgált.

Alkalmaink és lehetőségeink megfelelő és energikus kihasználása ebben a világban jutalmat nyer, amely részben kiterjedt, megnövekedett és maradandó alkalmakat jelent Urunk szolgálatában az Ő dicsőséges királyságában. Lehetőségeink jelenlegi teljes és hűséges felhasználása biztosítani fogja számunkra jótetszésének nagyobb és bővebb alkalmait odaát. Jutalmunk a jól elvégzett munkáért még több munka lesz, álmainkat is messze meghaladó mértékben azon a napon, amikor látjuk az Ő arcát és szolgáljuk Őt (Jel 22,3-4). Lehetőségünk van ebben az életben megnövelni mennyei szolgálatunkat!

Másrészt viszont a kihasználatlan alkalmak és ki nem aknázott lehetőségek veszteséget jelentenek majd, és örökre tovatűnnek. Isteni törvényszerűség, hogy amit egy szolga elveszít ostobasága és nemtörődömsége miatt, az a másiké lesz. Az ember szenvedni fog; Isten munkája nem szenved hiányt. Saul trónja Dávidé lesz, és Júdás hivatala Mátyásé. A fáradhatatlan munkás mennyei szolgálatot gyűjthet magának, amelyet a haszontalan elveszít. Helyünket és helyzetünket a királyságban nem valamilyen véletlen módon utalják ki vagy állapítják meg, hanem a jelenben bizonyított hűségünk alapján.

Jel 22,3-4 Nem lesz többé átok a városon, hanem az Isten és a Bárány trónusa lesz benne: szolgái imádják őt,  és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon.