TUDJUK, HOGY János halász volt, és evangéliumának kezdetén bizony meglehetősen mély vizekre visz bennünket! Úgy utal Urunkra, mint az Igére, ez az Ő öröktől fogva tartó létét fejezi ki. Az Ige Istennél volt. Ez az ő elkülönült személyiségét fejezi ki, valamint azt a gyönyörűséget, amit Isten talált Őbenne. Mint az Ige, Ő képes Istent kifejezni. Ez azért lehetséges, mert részese Isten lényegi természetének.
János, miután leírja az Ő teremtéssel kapcsolatos felsőbbrendűségét, elmondja, hogy az Úr az övéi közé jött, de saját népe nem fogadta be (11. v.). Miután eljött a világba, elutasították a zsidók, mint nép, de egyes emberek befogadták. Az Ő egyszerű befogadásával ezek Isten gyermekei lettek (12. v). A kijelentés - elutasítás - befogadás témája ismétlődik az evangéliumban.
János úgy hivatkozik a hívőkre, mint Isten gyermekeire, kiemelve egy új kapcsolat megvalósulását. Itt csak egy valaki szerepel az Isten Fia (18. v.). Azonban az Istenség együttműködött, hogy Isten gyermekeivé legyünk - az Atya (1Jn 3,1), a Fiú (Jn 1,12), a Szent Szellem (Róm 8,16). Krisztus befogadásával egy isteni művelet folytán beleszülettünk Isten családjába (Jn 1,13). Ez a születés nincs kapcsolatban vérrel (leszármazással), hústesttel (vággyal) vagy emberrel (elgondolás), hanem Istennel úgy, hogy a hívők isteni természet részeseiévé lesznek (2Pt 1,4).
Az Ige, miközben nem veszítette el azt, ami öröktől fogva volt, azzá lett, ami azelőtt nem volt - (hús)testté - és közöttünk lakott (Jn 1,14). Dicsősége feltárult, és János továbbmegy, hogy beszéljen Isten egyszülött Fiának erről az egyedülálló dicsőségéről. Az egész evangéliumban Krisztusban az Ószövetség szent sátorának beteljesedését látja: a kaput (14,6), a rézoltárt (1,29), a rézmedencét (3. fej.), az asztalt (6. fej.), a lámpatartót (9. fej.), az illatáldozati oltárt (14-17. fej ), a szövetség ládáját (1,1).
Egyedül János mondja Krisztusról, hogy „az egyszülött".
A szóhasználat páratlanságot és mély ragaszkodást fejez ki, ahogyan ezt ószövetségi alkalmazása is tanúsítja (1Móz 22,2.12; Zsolt 22,21; Jer 6,26). Az Úr Jézus teljes kegyelemmel és igazsággal; ez lényegi istenségének további megerősítése (2Móz 34,6).