AZ ÚR sokszor imádkozott anélkül, hogy tudnánk, mit mondott. Van néhány olyan eset is, amikor rövid imái vannak feljegyezve (Jn 11,41-42; 12,27-28; Mt 11,25-26). Ennek az imának azonban a teljes tartalma fennmaradt.
Jelentősége abban látható, hogy az éppen befejezett tanítást koronázta meg a közbenjáró imával. Az, hogy „ezeket beszélte” (1. v.), arra vonatkozik, ami ezt megelőzte, nem arra, ami következik. Az imádság bizonyítéka is volt a tanítványok számára annak a főpapi munkának, amelyet a mennyben készült végezni az érdekükben. A hangosan elmondott szavaknak az volt a céljuk, hogy örömöt szerezzenek (13. v.).
Az imádság hatálya abban látható, hogy kiterjed az isteni kijelentésre, amelyet a Fiún keresztül tett (1-5. v.); az apostolokra (6- 19. v.); a Gyülekezetre (20-26. v.). Utalással kezdődik Krisztus lényegi és örök dicsőségére, amelyet megőrzött megdicsőült ember voltában (5. v.), és szerzett dicsőségére való hivatkozással fejeződik be, amelyet megoszt övéivel, akik látni fogják azt (22., 24. v.).
A közbenjárás lényege, „hogy egyek legyenek, mint mi!" (11. v.). A hívők egysége és annak a világra gyakorolt látható hatása a 21. versben található. Krisztus a szentségben való egységért imádkozik, és hogy az Atya őrizze meg őket a gonosztól (15., 17. v.). Amíg Ő itt volt, megtartotta őket biztonságban (12. v.). Imádkozik még egységért dicsőségben (22. v.), egységért szeretetben (23. v.) és egységért az Ő otthonában (24. v.).
A 9. versben világosan meghatározza azokat az embereket, akikért az Úr könyörög. A szakaszban hétszer hivatkozik rájuk úgy, mint akik Krisztusnak vannak adva. A teremtés által Istené voltak, de eleve ismerés és választás által Krisztusnak adattak (6. v.).
A stílust szent tisztelet jellemzi: „Atyám" (5. v.); „Szent Atyám" (11. v.); „Igazságos Atyám" (25. v.). Sehol sem szólította Istent úgy, hogy „mi Atyánk", mert az Ő Fiúsága egyedülálló. Olyan bensőséges közösséget élvezett az Atyával, mint Aki egyenlő Ővele, és az, hogy „felemelte szemeit az égre" (1. v.), azt jelzi, hogy a szellemi világ sohasem volt távol az Úrtól. A „Szent Atyám" szembe van állítva a gonosz világgal, amelyben szeretteit hagyni fogja, a beszennyezéssel, amelytől szükséges megtartani őket. Az „Igazságos Atyám" szembe van állítva a világ igazságtalanságával, amely nem ismerte meg Istent, és visszautasította Krisztust.