MAI ELMÉLKEDÉSÜNKET utolsó versünkkel kell kezdenünk; hogy megtudjuk: amit Pál az előző versekben mondott nemcsak Korintusra érvényes. Úgy tűnik, ilyen volt Pál tanítása mindenütt, ahova csak ment, és a jelentőségteljes többes szám első személy arra utal, hogy ebben a dologban nem állt egyedül. Figyeljük meg, ahogyan J. B. Phillips kifejti ezt. „Ha valaki erről vitatkozni akar, én csak azt mondhatom, hogy mi és Isten gyülekezetei ebben az ügyben általában ehhez tartjuk magunkat." Igehelyünkön először is a következőkkel találkozunk:
Részletesen kifejtett vezető szerep, 2-3. v. Korintusban sok dolog Pál dicséretét érdemelte ki, egy dolog azonban kiigazításra szorult, és ez a vezető szerep kérdése volt. Minden férfinak van feje: Krisztus; minden nőnek („a nő" a 3. versben minden nőre vonatkozik, mint a 15. versben) van feje: a férfi; Krisztusnak is van Feje: Isten. Ezt Isten rendelte el, nem az apostol gondolta ki. Ezt az igazságot jelenleg a nemek egyenlőségét hirdető korszak elutasítja. Pál ezután halad tovább, hogy a következő dologgal foglalkozzon:
Alkalmazott vezető szerep, 4-15. v. Ahol a férfi és a nő hittel telve elismeri a saját fejét, ez nyilvánvalóan megmutatkozik nemcsak az általános viselkedésben, hanem egy egyszerű jelben is. A szellemi gyakorlati életben a férfinak legyen fedetlen a feje (még a haja se legyen hosszú (14. v.), elismerve és tisztelve saját Fejét (4. v.). A nő viszont fedje be a fejét (a haját se nyírassa rövidre, mert az másodlagos fejbefedő (15. v.), elismerve és tisztelve a férfit, azaz a férfiúi jelleget (5.13. v.). Az 5. versben lévő imádkozás és prófétálás nem jogosíthat fel nyilvános aktivitásra, mert Pál ezzel is foglalkozik a 14. fejezetben. Itt azt mondja, hogyha egy nő szándékosan figyelmen kívül hagyja ezt és nem engedelmeskedik, akkor teljesen vágassa is le a haját (5b-6. v.). Úgy látszik, hogy az evangélium általi női emancipáció szabadossághoz vezetett a gyülekezetben, és ezt kellett az apostolnak helyreigazítania. A 8-12. versben lefekteti annak szükségességét, hogy a nemek viszonylagos helyzetét elismerjék. Az angyalok, akik hallgatnak az Ő szavára, figyelik a mi magatartásunkat, és ezért van szükség a hatalmi jelre (10. v.).
Tanulság. Ahogyan Krisztus mindig elismerte és tisztelte az Atyát (az Ő Fejét), mi is így járjunk el a miénkkel, hogy Isten ezáltal megdicsőüljön.