MEGÁLLUNK, HOGY ismét átgondoljuk az üzenetet, amely üdvösséget hoz.
Először a hirdetését. Ez olyan üzenet, amelyet (1a. v.) Pál hirdetett és ők befogadtak. Ez választ kíván (1b. v). Maradandóan magukévá kellett tenniük, amíg a lélek kikötőjévé nem vált, „melyben állotok is" (1c. v.). Üzenete által üdvösségünk van, ha megragadjuk igaz meggyőződéssel, „szilárdan tartva", és ha hitünk őszinte, nem csupán üres jóváhagyás (2c. v.). Korszakról korszakra átadva változatlan maradt, mert Pál most állapítja meg, amit akkor hirdetett. Újra kijelenti, nem módosítást hajt végre. Nagyon lelkiismeretes annak pontos kifejezésében, ezt mondva: „Amilyen beszéddel hirdettem nektek" (2. v.). Mi is gondosan fogalmazunk? Pál az evangélium sáfára volt: „úgy vettem", és „azt adtam". Az evangélium nem páli evangélium, hanem isteni.
Másodszor a tartalmát. A 3b-5a. versből megtudjuk, hogy az evangélium történeti hit, nem filozófia, eszme, elképzelés vagy elmebeli elgondolás. Az evangélium megtörtént! Olyan történeti eseményeken alapszik, amelyek ezen a földön történtek, emberek láttára és füle hallatára. Négy történeti tényezője van: Krisztus meghalt; Krisztust eltemették; Krisztus feltámadt; és Krisztust látták. Figyeljük meg, hol kezdődik az evangélium: nem születésével, életével vagy szolgálatával, hanem halálával! Figyeljük meg azt is, mi által lett teljessé: Krisztus feltámadt. Ezeknek két alapvető tényezője van: Krisztus meghalt, és Krisztus feltámadt, mindkettő „az Írások szerint" történt. Egyiket sem utólag találták ki; mindkettő előre elrendelt és az Ószövetségben megígért esemény volt. Van két megerősítő tényező: Krisztust eltemették (jelezve, hogy meghalt), és látták (bizonyítva fizikai feltámadását). Pál megnevezi tanúit, és ezek között meglepő sereg az a több mint 500 testvér, akik valamennyien látták Őt egy és ugyanazon időben. Lehet valamilyen kétség? Jeruzsálemben bárki érintkezésbe léphetett sokakkal, akik boldogan szolgáltattak bizonyítékot erre. Létezik egy döntő tényező. Krisztus a mi bűneinkért halt meg! Ez ugyancsak „az Írások szerint" történt, és ez - látva a mi kétségbeejtő szükségünket - Isten szeretete és kegyelme által volt. Ez a kegyelem munkálkodott bennünk; munkálkodjon rajtunk keresztül is (9-11. v.).
Tanulság: Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot, ezt az evangéliumot!