PÁL ANYAGI segítséget gyűjtött a jeruzsálemi gyülekezet számára. A korintusiak nehézkesek voltak a részvételben. Pál most felszólítja őket. Elképzelése a keresztyén adakozásról magasröptű. Az „kegyelem" volt, a Szent Szellem szolgálata, amely szorosan összefüggött a keresztyén megtapasztalással, és eredményesen megmutatkozott a gyakorlati megvalósításban. Korintusban minden bőségesen megvolt, ebben azonban hiányosság mutatkozott. Pál két példával hívja fel a figyelmüket.
Először a macedónokat említi, 1-6. v. Ők nagy szegénységben éltek, és nyomorúságot tapasztaltak meg, mégis önzetlen odaadással másokat jobban szerettek önmaguknál. A szegénység ellenére könyörületességet mutattak, és önként adakoztak. Engedélyért könyörögtek, hogy segíthessenek, és felülmúlták Pál várakozásait, amikor „erejükön felül" adakoztak (3. v.). A szeretet nem számol azzal, hogy mit tud megspórolni, vagy mit engedhet meg magának. Mi volt a titok? „Önmagukat adták először az Úrnak" (5. v.). Adakozásuk belső odaadásuk külső kifejezése volt. A legfontosabb az volt, hogy elsőként önmagukat adták Őneki. Ha egy ember úgy érzi, hogy nem önmagáé, sokkal kevésbé fogja úgy érezni, hogy javai az övéi. Isten a pénzünknél előbb akar bennünket. A korintusiak adakozását megelőzte a teljes önfeladás cselekedete.
Másodszor maga Krisztus a példa (9. v.). A keresztyén adakozás legfőbb indítéka Krisztus példája, aki iránt a mi hálánk végtelen, mert kegyelmesen lehajolt hozzánk. Pál beszél Krisztus titokzatos és egyedülálló önmaga-megüresítéséről. Kicsoda foghatná fel azt a gazdagságot, ami az Övé volt? Szegénnyé lett, minket gazdagítva; felvette a mi keresztünket, koronát adva nekünk; elvette bűnünket, nekünk adva Isten igazságát; elvette átkunkat, és nekünk adta az Ő áldását. Megszegényítette magát, hogy mi meggazdagodhassunk. A mi válaszunk egy része az legyen, hogy világi javainknak egy részét feláldozzuk, hogy kielégítsük mások szükségeit, akik a Krisztuséi.
Nos, a korintusiak korábban már elkezdtek felkészülni az adakozásra, de abbahagyták (6.10. v.). Pál azt akarja, hogy újra kezdjék készséges lélekkel (11. v.), képességeik szerint (12. v.), és legyen teljes a bizalmuk az ő lelkiismeretességében, hogy hozzájárulásukat biztosan megőrzi, és jó sáfára lesz annak (16-24. v.).