MICSODA KEGYELEM Isten részéről, hogy megőrizte számunkra Isten olyan embereinek imádságait, mint amilyen Nehémiás és Dániel! Milyen értékesek a zsoltárokban Dávid király személyes bűnvallásai és imádságai! Az ilyen írásokból tanulunk meg imádkozni. Mert olyan emberek vagyunk, akiknek hasonlóak az érzelmeik, és ugyanazzal az Istennel vagyunk közösségben. Itt Pál apostol jegyzi fel imáinak egyikét.
Imádkozás - hogyan? Pál meghajtja térdét az Atya előtt. Térdre hullásunk tiszteletet, függőséget és alázatos kérést fejez ki. A Gecsemánéban maga Urunk is térdre esve imádkozott. Milétuszban Pál és az efézusi vének letérdeltek imádkozni (ApCsel 20,36). Dániel letérdelve imádkozott háromszor egy nap, és így adott hálát Istenének. A testhelyzet szellemi állapotunk következménye és egyben segítsége is.
Imádkozás - kihez? Az imádkozás ma Urunk Jézus Krisztus Atyjához szól. Dávid és Dániel nem ismerte úgy Őt, mint Atyát, de most a Fiú ismertté tette, és a Szent Szellemet elküldte szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya" (Gal 4,6). Hozzá, a világosság Atyjához, a szellemek Atyjához bizalommal közeledhetünk (Ef 2,18; 3,12).
Imádkozás - miért? Hogy Krisztus vegyen maradandó lakozást a szívünkben, és hogy megérthessük Isten szándékának, Őbenne megnyilvánuló szeretetének óriási mértékét (Jn 14,23). A pusztán intellektuális tanulmányozás nem elegendő. A Szent Szellem tesz képessé minket arra, hogy megismerjük azt a szeretetet, amely minden értelmet felülhalad. Mennyire fontos tehát, hogy megvalljuk bűneinket rögtön, amikor megszomorítottuk a Szent Szellemet. Ezenkívül ez mindnyájunk előtt nyitva álló kiváltság; minden hívő társunknak van valamije, amit felajánlhat, ahogyan Urunk szeretetének teljes megismerésére törekszünk. A Királyhoz igyekszel; nagy kérést viszel. Mivel kegyelme és hatalma ilyen nagy, senki sem kérhet soha túl sokat.
Ennek megértéséhez szeretetben kell gyökereznünk és megalapozódnunk. Egy fa ereje és szépsége a mélyből ered, gyökereinek szétágazásából. Az épület stabilitása alapjainak erősségétől függ. Így Krisztus szeretetének bizonyossága és élvezése az a talaj, ahonnan növekvő módon nyílik meg a szív Őfelé.
„Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk... légyen dicsőség" (Ef 3,20-21).