PÁL KÖSZÖNETÉT fejezi ki a filippi gyülekezetnek, hogy gondoltak jólétére, amit a tőlük kapott ajándék fejezett ki (10. v.). Nagyon örül, nem azért, mert ajándékot kapott, hanem annak a gyülekezetre gyakorolt hatása miatt. Nem a saját dolgaira gondolt, hanem az övékére, mert megtanulta, hogy minden körülmények között elégedett legyen (11-12. v.). Pál megtanulta az elégedettség titkát, örvendezve a Krisztussal való közösségben, Aki minden erejének a forrása (13. v.). Krisztus az erőforrás a keresztyén út egészén, és az Ő kegyelme elegendő minden körülményben (1Kor 15,10; 2Kor 12,9; 2Tim 2,1). A győzelem titka az élet mindenféle helyzetében az, hogy Krisztus erejének végtelen készletéből merítünk.
A14-18. versben Pál visszatér a filippi gyülekezet ajándékára, amelyet küldtek neki. Rámutat, hogy az enyhítette szükségét; gyümölcsöt hozott az ő hasznukra; és Istennek tetsző dolog volt. Adakozásuk nem csupán együttérzés volt Pállal, hanem őszinte áldozat Istennek. Micsoda fennkölt nyelvet használ az apostol a keresztyén adakozással kapcsolatban! Találjunk gyönyörűséget az adakozásban, és tegyük azt vidáman, szívbéli szándékkal, először magunkat adva az Úrnak (2Kor 8,5; 9,7). Az ilyen adakozásnak bőséges lesz a jutalma (Péld 11,24-25; 2Kor 9,6). A hűséges adakozás igazi értéke, ahogyan életünknek minden területe, Krisztus ítélőszéke előtt tárul majd fel. Hűségnek kell jellemeznie egész életünknek minden részét, tekintettel arra a napra, amikor „nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk (nyilvánvalóvá lenni) a Krisztus ítélőszéke előtt" (2Kor 5,10).
„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket." Amikor Pál azt mondja, hogy az „én Istenem", saját megtapasztalására gondol, és mindarra, amit Isten jelent a számára. Arra az Istenre hagyatkozik, akinek szeretetét és gondviselését egész útján bizonyította. Pál teljes bizalommal biztosíthatta őket, hogy Isten minden szükségletüket kielégíti majd. Ő ma is ugyanaz, népének szükségleteit megelégíti végtelen erőforrásai szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban. Ezért minden gondunkat Őrá vethetjük, mert Ő gondot visel rólunk (1Pt 5,7). Ne kételkedjünk szeretetében vagy gondoskodásában, hanem jellemezzen bennünket a tőle való függés és az engedelmes élet. „A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen" (23. v.).