Címlap
Velünk az Isten!
Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!

Main navigation

  • (Jóhír) Velünk az Isten
  • Kategóriák
    • Kategóriák
    • Arhívum
    • Szójegyzék
    • Újak
  • Előadások
    • Lejátszási listák (opens in new tab)
    • Boldog élet titkai (opens in new tab)
    • Bibliai események kronológiája (opens in new tab)
    • A Messiás élete - párhuzamos evangéliumok (opens in new tab)
    • A római levél (opens in new tab)
    • Alaptanítások (opens in new tab)
    • Jézus próféciái - Utolsó idők
    • Szösszenetek (opens in new tab)
    • Vegyes (opens in new tab)
  • Ajánló
    • Ajánló
    • Filmek
    • Videó
    • Könyvek
    • Zene
    • Bibliai kalandtúra (opens in new tab)
    • Válaszok a kérdéseidre (opens in new tab)
    • Kapcsolat
  • Online Bibliák
    • EFO Biblia (opens in new tab)
    • Károli (opens in new tab)
    • Revidiált újfordítás (2014) (opens in new tab)
    • Bible Hub (opens in new tab)
    • Bibliatársulat (opens in new tab)

09.10 Bevezetés a Tesszalonikai 2. levélhez

Újszövetség
Tesszalonika
vigasztalás
helyreállás
megerősítés
2Tesszalonika

PÁL a második levelet a tesszalonikaiakhoz Korintusból írta, körülbelül egy évvel az első levél megírása után. Bár a kritikusok arra törekedtek, hogy a két levél stílusában és taralmában mutatkozó különbségeket hangsúlyozzák, sokkal több olyan bizonyíték van, ami azt jelzi, hogy mindkettő a pogányok apostolának munkája. Szembetűnő hasonlóság van mindkettőnél a kezdő üdvözlésekben - mindkettő köszöntést tartalmaz Páltól, Szilvánusztól és Tlmóteustól, akik munkatársai voltak az evangélium ügyében. A levelet a következőképpen lehet felosztani:

  • Köszöntések és hálaadások, 1,1-4
  • A közelgő ítélet, 1,5-10
  • Imádság betöltésért, 1,11-12
  • A törvénytipró megjelenése, 2,1-12
  • Vigasztaló szavak és imádság, 2,13-3,5
  • Foglalkozás a rendetlenséggel, 3,6-15
  • Befejezés és áldás, 3,16-18

A levélnek három fő gondolata van.

Vigasztalás. A csapások légköre, amelyben a tesszalonikai gyülekezet megszületett, úgy látszik, nem csökkent - inkább még erősödött. Szenvedéseik között Pál igyekezett megnyugtatni őket az ítélet végső eseményeinek fényében (1,7). Magának Istennek a vigasztalására bízza őket (2,16-17), és azt kívánja, hogy a békesség Ura adjon nekik „mindenkor, minden tekintetben békességet" (3,16). A levelet arra szánta, hogy bekötözze a szenvedők sebét.

Helyreigazítás. Voltak problémák a tesszalonikai gyülekezetben, amelyekkel foglalkoznia kellett. Valakik írtak nekik, mintha az apostoltól származna az írás, hogy megtévesszék őket (2,2.15; 3,17). Széltében-hosszában terjedtek olyan tanítások, amelyek azt sugallták, hogy Krisztus eljövetele már megtörtént, és az Úr napja már folyamatban van. A 2,1-12 elsősorban ezzel foglalkozik. Voltak minden lében kanál, rendetlenül élő testvérek, akik nem azok szerint a hagyományok szerint jártak, amelyeket tanultak. Ezeket kerüljék el (3,6-15).

Megerősítés. A levél bátorítás a hívők számára, hogy folytassák azokat a dolgokat, amelyeket az apostoltól tanultak. Álljanak szilárdan, és tartsák meg azokat a hagyományokat, amelyeket kaptak (2,15). A levél tehát azt a célt szolgálja, hogy megszilárdítsa az egészséges, növekvő gyülekezetét az Úr dolgaiban.

Könyv kereszthivatkozásai ehhez: 09.10 Bevezetés a Tesszalonikai 2. levélhez

  • ‹ 09.09 Befejező gondolatok
  • Fel
  • 09.10 Vigasztaló szavak ›