AZ ELSŐ két vers a társadalomban való magatartásra vonatkozik, ahol tevékeny jóságot, ártalmatlanságot és törvénytiszteletet kell mutatni. A faj- vagy osztálygyűlölet nagy hiba lenne bennünk. A fejedelemségek és hatalmasságok (1. v.) a földi rendért vannak, míg az Ef 1,21; 3,10; 6,12; Kol 2,10.15 mennyeiek. Úgy illik, hogy mutassunk szelídséget minden ember iránt (Tit 3,2). Az igazságot alázatosan kell fogadni (Jak 1,21), és ugyanúgy gyakorolni. Nem voltunk-e időnként gyűlölködők és különféle testi vágyaknak és gyönyöröknek a rabszolgái? (3. v.) Isten mégis megmentett bennünket irgalmának megfelelően (5. v.). A bűnös Izráelnek ezt mondta: „kegyelmes vagyok" (Jer 3,12). Mondhatjuk az apostolhoz hasonlóan, hogy „könyörült rajtam" (1Tim 1,16)
Ebben a levélben Isten kegyelmének (2,11), azután pedig Urunk Jézus Krisztus dicsőségének felragyogását látjuk (vö.: 1Tim 6,14 és Mt 24,27); ugyanakkor itt a 4. versben Istennek, a mi Üdvözítőnknek az emberek iránti jóságát és kedvességét. Abból a görög szóból származik filantróp szavunk, amely azt jelenti, hogy „emberek iránti szeretet". Ez az egyetlen utalás Isten filantrópiájára. Ugyanez a szó előfordul még az ApCsel 28,2-ben, de ott emberekre használják. Az, Aki jósággal és a legnagyobb filantrópiával cselekedett irántunk, Megváltó Isten, aki megtartott (Tit 3,5), megigazított kegyelem által (7. v.), és az örök élet örökösévé tett bennünket (7. v.).
Az 5. vers azt írja le, amit Isten tett értünk, amikor irgalmából megmentett bennünket. Az igehely semmit sem mond a bűntől és haragtól való megszabadulásról, hanem a Szent Szellem újjászüléséről és megújításáról beszél. Az első egy teljesen megváltozott állapot. Ezzel kapcsolatban J. N. Darby írta a következőt: „megváltozott helyzet, a dolgok új állása". A szó egyedül a Mt 19,28-ban fordul még elő, és a földön bekövetkező új helyzetre utal amikor az Emberfia az Ő dicsőségének trónjára ül. Régi állapotunkat a 3. vers írta le; az újat a Szent Szellem vitte véghez, és az Ő megújító munkája által folytatódik az életünkben.
Ártemás nincs máshol említve, Tikhikus azonban igen, az ApCsel 20,4-5 stb.-ben. Ő szeretett testvér, hűséges szolga és szolgatárs az Úrban - bizonyság a Szent Szellemnek az ő életében elvégzett újjászülő és megújító fürdőjéről.