ENNEK a magánlevélnek a fő részét Pál kérésének elmondása teszi ki, Onésimus, a szökött rabszolga érdekében. Egy tanult ügyvéd ügyességével és mesteri tudásával Pál erős érvet épít fel a korábbi érdemtelen rabszolga visszafogadásáért Filemonhoz intézett kérésében.
Ebben a rövid levélben megkülönböztethetünk mintegy tizenhat szempontot, amelyeket Pál nagyon ügyesen vezetett elő, hogy érvényt szerezzen kérésének. Közülük itt csak néhányat említhetünk meg:
(1.) Ha Filemon nem fogadná vissza Onésimust, az szembeszökő belső ellentmondást jelentene előzetes keresztyén életvitelével - „hallom a te szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában" (5. v.).
(2.) Pál kérése sokkal inkább a szeretet logikájából fakad, mint az apostoli tekintélyből: „jóllehet nagy bátorságom van a Krisztusban, megparancsolni néked azt, ami illendő, a szeretetért inkább kérlek" (8-9. v.).
(3.) Pál már öreg ember, és ezért a szavát kellő tisztelettel kell kezelnie - „ilyen lévén, mint Pál, a megvénhedett" (9. v.).
(4.) Pál, a kérelmező egyben Pál, a bebörtönzött volt - „most pedig foglya is a Jézus Krisztusnak" (9. v.).
(5.) Pál bensőséges kapcsolatban volt azzal, akiért kéri őt - „Kérlek téged az én fiamért" (10. v.J.
(6.) Onésimus most már megtért ember. Egész élete átalakult. Most nevének jelentése („hasznos") szerint él (11. v.).
(7.) Onésimustól megválni Pál számára áldozat volt - „Őt én magamnál akartam tartani" (13. v.).
(8.) Az isteni szándék rendjének beteljesüléséhez Filemonnak vissza kell kapnia Onésimust örökre, „mert talán azért vált meg tőled ideig-óráig, hogy őt, mint örökkévalót kapd vissza" (15. v.).
Amint fontolóra vesszük a jelentős kifejezéseket, nem emlékeztetnek-e ezek bennünket egy másik Közbenjáró közbelépésére, Aki a mi érdekünkben cselekedett - az isteni „Közvetítőre", magára, áldott Urunkra - Aki „szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen"? (1Pt 3,18) Kifizette adósságunkat, és szabaddá tett minket.