AZ 1-13. VERS fejezi be az első közbevetett megjegyzést, és folytatja a nyugalom témáját. Nyugalom az ember számára, amely a teremtésben Isten gondolatában volt, Ezt megismételte a törvényben, és hosszú idővel azután a zsoltárokban, de még nem valósult meg. Isten azonban nem fog ettől eltérni. Az ember hibája ellenére a nyugalom ígérete még mindig megvan (1. v.); meg is marad (9. v.). Ez a nyugalom jövőbeli; ennek az a bizonyítéka, hogy nem nyugodtunk meg a cselekedeteinktől (10. v.). Az ember megtapasztalása az Édenben (4. v.), valamint Kánaánban (8. v.) ezt a nyugalmat vetítette előre, de nagyon hiányosan. Ez Isten nyugalma (1.3.5.10. v.) - mert Isten megnyugszik az Ő szeretetében, amikor minden összhangban lesz szent természetével, és az ember is megnyugszik ott.
Azokat a figyelmeztetéseket, hogy „óvakodjunk" (1. v.) és „igyekezzünk" (11. v.), Izráel elbukásának háttere előtt adja. „Nekünk is hirdettetett az evangélium, miképpen azoknak" (2. v.); bár az üzenet különböző volt, mindegyik felajánlja a nyugalmat. Miben buktak el? Nem hittel hallgatták (2. v.); hitetlenség miatt, (6.11. v.). Az egyetlen feltétel a nyugalomba való belépéshez a következő: „Mert mi, hívők bemegyünk a nyugalomba" (3. v.). Tehát eljutott hozzánk a kérés. „Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék" (11. v.). Nincsen tehát szó a hit gyengeségéről vagy erős voltáról, hanem arról, hogy van hit, vagy nincs hit. A12-13. vers fontos eszközöket szolgáltat a hit megpróbálásához: az Isten Igéjét és Isten szemeit. Isten gyermeke félhet Isten Igéjétől, és Isten szemének vizsgálatától, de ismerje el ennek szükséges voltát, ne akarjon kitérni előle. A hívő ember, aki most hit által az Úr Jézusban nyugszik, biztosan élvezni fogja Isten nyugalmát örökké - minthogy Isten szeretetében nyugszik.
A 14. versben folytatja a 2,18-ból Krisztus papságát. A hívő ember el van látva mindennel, ami a kitartáshoz szükséges. Ami a miénk (14. v.) - Nagy Főpap a mennyben, akiben egyesült az isteni és emberi. Ami nem a miénk (15. v.) - együtt nem érző főpap. Nagy főpapunk hiánytalan szolgálata következtében a kegyelem trónjának korlátlan erőforrásával rendelkezünk, mindig elérhető irgalmassággal és kegyelemmel, hogy segítségünkre legyen (16. v.).