ENNEK a fejezetnek a témája: „Melkisédek rendje szerint és ne az Áron rendje szerint" (11. v.). Az ároni rendben „a halál miatt meg nem maradhattak" (23. v.); Melkisédekében "pap vagy örökké" (Zsid 7,17.21).
Melkisédek nagysága, aki a Magasságos főpapja, és mivel nincs feljegyezve leszármazása, sem pedig születése és halála, úgy áll előttünk, mint Isten Fiának előképe. Nagyobb volt Ábrahámnál, tizedet kapott tőle, és megáldotta. Felette állt a lévita papságnak; önkéntes alapon kapott tizedet, azok viszont parancsra. Megkapták, azután meghaltak, de Melkisédek él (képletesen). Lévi még Ábrahám ágyékában tizedet fizetett Melkisédeknek, amikor Ábrahám ezt tette.
Másféle papra volt szükség, mert mind a papság, mind a törvény tökéletlen és ideiglenes volt (Zsid 7,11.19). E két ok miatt Urunk papsága változtatást kívánt a papokkal kapcsolatos törvényben. Júdától és nem Lévitől származott (14. v.). Urunk papsága a végtelen élet hatalma szerinti, a lévita papság pedig testi parancsolat törvényének volt alávetve (testi rendellenesség megakadályozta, és halál vetett véget neki) (Zsid 7,16). A lévita papok, minthogy hivatásuk ideiglenes volt, esküvés nélkül lettek papok (21. v.); lehetséges volt a változtatás. Urunk esküvéssel lett Pap (Zsid 7,20-21), nem lehet tehát megváltoztatni. Mi most jobb reménységgel vagyunk megáldva; közeledhetünk Istenhez (19. v.); és Jézus, Aki isteni esküvés által Pap örökké, a mi jótállónk egy jobb szövetség minden áldásában.
Milyen boldogok vagyunk tehát! Van Főpapunk, aki Áron mintájára közbelép és védelmez, és Melkisédek rendje szerint örökké folytatja ezt egy változhatatlan papságban.
Urunk papsága nem áldozaton alapult mint ahogyan a levita papságnál volt; az Övé eskü szava által volt. A lévita papság felszentelésének hét napja alatt minden nap bűnáldozatot mutatott be a főpapért és fiaiért. A mi Papunknak nincs szüksége naponkénti áldozatra; bemutatása egyszeri volt és Önmagát áldozta fel. Micsoda Pap tehát Ő! Ő Király és Pap (2. v.), megmarad örökké (Zsid 7,24); Ő isteni Pap (Zsid 7,28).