A VERSENYFUTÁS, 1-2. v. Szegezzük szemünket Jézusra, mint példaképünkre, ott, ahol most van. Míg Őelőtte öröm volt, előttünk a küzdőtér van. Tűrésre van szükségünk; Jézus elszenvedte a keresztet; fussuk meg a pályát türelemmel (kitartással). Bizonyságok vesznek körül bennünket, és bűn szorongat; kétszeres a szükségünk. Először fordítsuk el a tekintetünket a 11. fejezet hőseiről, akik hitük miatt bizonyságot nyertek, és szegezzük tekintetünket Jézusra, Aki elkezdte és bevégezte a hit ösvényét ingadozás nélkül. Szegezzük szemünket arra a Jézusra, Aki a rá váró örömért elszenvedte a keresztre feszítést, megvetette a gyalázatot, és leült Isten jobbjára, nem befejezett művének érdeméért, mint a 10,12-ben, hanem a versenypálya megfutásáért. Másodszor, tegyünk félre a versenyfutásnál minden akadályt és megkörnyékező bűnt. A zsidók számára a veszély az volt, hogy életük végéig az evilági szentélyhez kötődnek, és ami azzal jár, hogy látásban és nem hitben járnak.
Fenyítés, 3-11. v. Bátorításul úgy tekintsünk Őrá, ahogyan itt volt. Jelentőségteljesen mondja, hogy amíg Ő a bűnösöktől szenvedett el támadást, addig mi a bűntől. Ismét szükség van kitartásra, és meg kell jegyezni, hogy míg Jézus ellentmondásokat tűrt el, nekünk fenyítést kell eltűrnünk. A fenyítés szülői nevelő eszköz és fegyelmezés a gyermek számára. Isten bánásmódja azonban különbözik földi apáinkétól. Ők rövid ideig, amíg az ő illetékességük alatt voltunk, úgy fenyítettek, ahogy jónak látták, és nem voltak csalhatatlanok ebben, mégis tiszteltük őket. Istennek, szellemünk Atyjának a fenyítése mindig hasznos, Ő nem követ el hibát; nem kellene hát akkor engedelmeskednünk neki? A fenyítés végzője az Úr (5. v.); a tárgyai a fiak (7. v.); a köre: „mindenek részesültek" benne (8. v.). A fenyítésre négyféle reagálást említ meg: (a) „megvetés" (5. v.), ez gondatlan, ami a célt illeti; (b) „meglankadás" (5. v.), vagyis feladás elgyengülés miatt; (c) „elszenvedés" (7. v.), a próba eltűrése, vagyis a lecke megtanulása; (d) „gyakoroltatás" (11. v.): ez olyan teendő, mint a tornászé, minden izom megfeszítésével. Ha az Úr a forrás (5. v.), akkor a szeretet az indíték (6. v.), és a mi javunk a cél (10. v.).