Címlap
Velünk az Isten!
Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!

Main navigation

  • (Jóhír) Velünk az Isten
  • Kategóriák
    • Kategóriák
    • Arhívum
    • Szójegyzék
    • Újak
  • Előadások
    • Lejátszási listák (opens in new tab)
    • Boldog élet titkai (opens in new tab)
    • Bibliai események kronológiája (opens in new tab)
    • A Messiás élete - párhuzamos evangéliumok (opens in new tab)
    • A római levél (opens in new tab)
    • Alaptanítások (opens in new tab)
    • Jézus próféciái - Utolsó idők
    • Szösszenetek (opens in new tab)
    • Vegyes (opens in new tab)
  • Ajánló
    • Ajánló
    • Filmek
    • Videó
    • Könyvek
    • Zene
    • Bibliai kalandtúra (opens in new tab)
    • Válaszok a kérdéseidre (opens in new tab)
    • Kapcsolat
  • Online Bibliák
    • EFO Biblia (opens in new tab)
    • Károli (opens in new tab)
    • Revidiált újfordítás (2014) (opens in new tab)
    • Bible Hub (opens in new tab)
    • Bibliatársulat (opens in new tab)

12.26 Babilon eleste

Újszövetség
Jelenések
Jelenések 18,1-24

MA a hangsúly Babilon kereskedelmi sikerein van. Fényűzése nagy, de közeledik a gyors és hirtelen vég. Minthogy a pusztulás közeledik, Isten népét felszólítják, hogy jöjjön ki belőle, nehogy szenvedjen az istentelenekkel. Ennek a gyakorlati fontossága számunkra az, hogy ne legyünk részesei modern világunk kapzsiságának, és ne legyünk a nyereség szerelmesei. Ez ellen nagyon komoly figyelmeztetést adott Pál Timóteusnak (1Tim 6,10.17). Urunk maga jelentette ki, hogy nem szolgálhatunk Istennek és a Mammonnak.

Amikor Bábel férfiai tornyot építettek, a cél az volt, hogy elérjék az eget, de Babilonról az van kijelentve, hogy bűnei az égig értek; ezért ítélete igazságos volt. Ő, aki ezt mondta gőgjében „semmi gyászt nem látok", egy napon megtapasztalja a végső katasztrófát, és a földig égetik.

A föld nagyjai, akik fényűző életet éltek az ő gazdagsága következtében, nagy félelemmel távol állnak, siránkozva felette. Így tesznek a kereskedők is, akiknek kereskedelmi forgalma semmivé lett. Árucikkeik között emberi testek és lelkek vannak. Ez a kép volt Bunyan gondolatában, amikor mesterművében ezt „hiúság vásárának" nevezte. Miközben szükségünk van arra, hogy felhasználjuk a világ dolgait, ne éljünk azokkal vissza (lásd: 1Kor 7,31). Őrizkednünk kell attól, hogy magunkévá tegyük a kereskedelmi Babilon szellemiségét, amely tagadja, hogy az emberi élet nemcsak azoknak a dolgoknak a bőségéből áll, amelyet birtokol. Azok a dolgok, amelyek megmaradnak, a mennyben várnak azokra, akik Istent szeretik.

Miközben a királyok és kereskedők hangosan siránkoznak, a menny örvendezik a gonoszság eme halmazatának leomlásán. Ahogyan a fejezet végén olvassuk, rettenetes befejezést látunk ezeknek a szavaknak az ismétlésében: „többé... nem". Ez az ember világának, vallásának, politikájának, kereskedelmének és művészetének a vége. Mostantól az Úr uralkodik, mint Király, és egyedül az Ő akarata a döntő.

Babilon igazi jelleme, ahogyan az Úr látja, a vég idején lesz nyilvánvaló, mert Ő mondta: „Nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jönne" (Lk 12,2). Babilonban volt található mindazoknak a vére, akiket megöltek a földön. Ez volt bűneinek iszonyú nagysága.

Könyv kereszthivatkozásai ehhez: 12.26 Babilon eleste

  • ‹ 12.25 A nagy parázna
  • Fel
  • 12.27 A visszatérő Király ›