„És neked nagy kívánságaid vannak? Ne legyenek!" Jeremiás 45,5
Még az Úrért való munkának is van egy igen alattomos kísértése: „Naggyá lenni" - nevünket az újságban látni vagy a rádióban hallani. Ez igen veszélyes csapda. Megfosztja Krisztust a dicsőségtől, minket pedig a békességtől és az örömtől.
C. H. Mackintosh mondotta: „Mindig rendkívül nagy veszélyt jelent, ha egy ember vagy a műve ismertté lesz. Bizonyos lehet benne, hogy a Sátán elérte célját, ha a figyelem bárkire vagy bármire irányul, és nem az Úr Jézusra magára. Talán a munkát a legegyszerűbben kezdték, de ha nem volt a munkásban szent éberség és lelkület, s ő, vagy munkája gyümölcse fölkeltette az általános érdeklődést, akkor könnyen az ördög csapdájába esik. A Sátán állandó célja, hogy az Úr Jézust megfossza dicsőségétől. És ha ezt a célját valamilyen, látszólag keresztyén munka által éri el, akkor - átmenetileg - még nagyobb győzelmet aratott." Jól fejezte ki ezt Denney (James 1856-1917, skót teológus) is: „Senki se állíthatja egyidejűleg, hogy ő maga nagy, és hogy Krisztus dicsőséges."
Önmagunkat fosztjuk így ki. Valaki egyszer azt mondta: „Nem ismertem meg addig az igazi békességet és valóságos örömöt az Úr szolgálatában, amíg már nem akartam nagy lenni."
Ha arra törekszünk, hogy naggyá legyünk, ezzel a Sátán támadásainak óriási céltáblájává tesszük magunkat. Ismert személyiség bukása sokkal nagyobb szégyent hoz Krisztus ügyére.
Keresztelő János minduntalan elutasította magától a nagyságnak még a gondolatát is. Jeligéje ez volt: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem" (Jn 3,30).
Mi is üljünk le a legalsó helyre, míg az Úr maga nem hív, hogy üljünk följebb. Mindnyájunk számára ajánlatos az alábbi imádság: „Hadd legyek én kicsiny és ismeretlen, akit csak egyedül Krisztus szeret és értékel."