„Isten szeretet." 1János 4,8
Amikor Krisztus eljött, a szeretet új szavával ajándékozta meg a görög nyelvet: „agapé". A görögöknek már volt szava a barátságra („fília") és az érzéki szerelemre („erosz"), de nem volt szava annak a szeretetnek a kifejezésére, amelyet Isten mutatott meg akkor, amikor egyszülött Fiát adta, és amelyről kívánja, hogy az övéi is ezzel a szeretettel szeressék egymást.
Ez egy másik világnak a szeretete: szeretet új dimenziókkal! Isten szeretetének nem volt kezdete, és nem lehet vége sem. Olyan szeretet ez, amelynek nincsenek határai, amelyet senki nem tud megérteni. Abszolút tiszta, a testi vágyak minden szennyétől mentes. Önfeláldozó, semmi árat nem talál magasnak. Ez a szeretet az adásban fejeződik ki, mert „Úgy szerette Isten a világot, hogy... adta..." (Jn 3,16) és "...ahogyan a Krisztus is szeretett minket és önmagát adta értünk" (1Jn 5,2).
A szeretet szüntelenül a másik ember javát akarja. Kinyújtja kezét a visszataszító ember felé éppúgy, mint a szeretetre méltó felé. Az ellenség felé éppúgy, mint a jóbarát felé. Ezt a szeretetet az ajándékozó jósága hívja elő. Abszolút önzetlen, sohasem vár ellenszolgáltatást, és sohasem zsákmányol ki senkit önmaga hasznára. Nem vezet könyvet az elszenvedett igazságtalanságokról, hanem fátylat borít bántásokra és sérelmekre. A szeretet minden udvariatlanságot kedvességgel viszonoz, és imádkozik jövendő gyilkosaiért. A szeretet mindig másokra gondol.
A szeretet azonban következetes is. Isten megfegyelmezi azokat, akiket szeret. A szeretet nem tudja elviselni a bűnt, mert a bűn káros és pusztító; de a bűnöst meg akarja menteni a pusztulástól.
Isten szeretetének legnagyobb megnyilvánulása egyszülött Fiának odaadása volt, aki értünk meghalt a Golgota keresztjén.
Ki mérhetné föl, hogy szeret az Isten,
Aki miattunk Önmagát zúzta szét,
értünk adta egyszülött Fiát:
bűnösökért a legkedvesebbjét!