„Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek." Róma 13,8
Nem szabad ezt az igeverset úgy felfognunk, mint ami eltilt mindenféle tartozástól. Társadalmunkban egyszerűen kikerülhetetlen a telefon-, gáz-, villany- és vízdíjszámla. Bizonyos körülmények között a tanítványi magatartásnak jobban megfelelhet, ha vásárolunk egy házat banki kölcsönre, s ezzel (földi) maradandó értéket szerzünk, mint az, hogy a havi törlesztőrészletnek megfelelő lakbért fizetünk. Napjainkban szinte lehetetlen egy vállalkozást úgy vezetni, hogy közben kölcsönhöz ne folyamodnánk.
Ez a vers bizonyára egészen más dolgokat tilt meg. Megtiltja az adósságcsinálást, amikor eleve tudjuk, kevés a kilátásunk a visszafizetésre. Megtiltja, hogy hitelbe vásároljunk olyan árut, amely értékét veszíti; hogy elmaradjunk a részletek fizetésével; hogy kölcsönt vegyünk fel szükségtelen dolgok vásárlásához; hogy meggondolatlanul adósságba verjük magunkat és engedjünk a kísértésnek, hogy túllépjük a hitelkártyánkon levő összeget. Megtiltja, hogy eltékozoljuk az Úr pénzét, amikor fölemelt kamatot fizetünk banki követelésünk túllépése miatt.
Ez a vers meg akar óvni bennünket a kölcsönzés hiénáitól, azoktól a problémáktól, amelyeket a túlzott kiadások okoznak, és a csődeljárásoktól. Mindezek megrontják keresztyén bizonyságtételünket.
Általánosságban felelősen kell intéznünk pénzügyeinket, és szerényen meg kell maradnunk anyagi lehetőségeinken belül. Mindig arra kell gondolnunk, hogy az adós a kölcsönadó rabszolgája lesz (Péld 22,7).
Az az egy tartozás, amely a keresztyén embernek mindig dolga, az, hogy egymást szeressük! Szeretni a nem megtérteket, és velük az evangéliumot közölni (Róm 1,14). Szeretni testvéreinket, és életünket adni értük (1Jn 3,16). Az effajta tartozás sohasem juttat bennünket konfliktusba a törvénnyel. Inkább a törvény betöltését jelenti, ahogyan Pál is mondja.