„...bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban" Cselekedetek 11,23
Bizonyos keresztyén körökben riasztó irányzat figyelhető meg: körülrajongnak tudós embereket, de Krisztus személyét nem becsülik.
Itt van például egy briliáns író, az illusztrációk mestere, kiváló írásmagyarázó, szótanulmányai kimagaslóak, de tagadja Jézus szűztől születését. Félremagyarázza Urunk csodatételeit. Tagadja az Úr Jézus test szerinti feltámadását. Lekicsinylően beszél Jézusról, mint akinek az emberiség hőseinek minden képtárában ott a helye. Számára Jézus csupán az emberiség egyik hőse. Isten Fiát - bár álcázásul némi elismeréssel illeti -, alapjában véve megtagadja. Az ilyen ember nem az Úré.
Az azonban már egyenesen ijesztő, ahogyan keresztyének az ilyen embert káprázatos tudása miatt védelmükbe veszik. Dicsérik intellektuális képességeit, és könnyelműen mennek el Krisztusról vallott eretnek nézetei mellett. Szívesen idéznek tőle mint elismert tekintélytől, és előszeretettel forognak ilyen tudós körökben. S ha megkérdezzük tőlük, miért barátkoznak Krisztus keresztjének ellenségével, akkor kétértelmű magyarázatokkal igyekeznek vétküket elfogadhatóvá tenni. Nem ritkán meg is támadják a komoly, bibliahű keresztyéneket, mert azok szót merészelnek emelni egy ilyen nagy tekintélyű tudós ellen.
Itt az ideje annak, hogy a keresztyének éreztessék jogos haragjukat akkor, amikor az Urat a tudósok csarnokában mutogatják. Nincs idő megalkuvásra. Az ő személyével és váltságművével kapcsolatos igazságot nem lehet föladni!
A próféták sem használtak kétértelmű szavakat, amikor Isten igazsága forgott kockán. Bátor elszántsággal maradtak hívek az Úrhoz.
Az apostolok is haraggal fordultak szembe minden olyan kísérlettel, amely meg akarta fosztani az Urat a dicsőségtől.
A mártírok inkább meghaltak, semhogy hűtlenek legyenek Isten Fiához. Isten tetszését keresték, s nem az emberekét.
Mi felelősek vagyunk azért, hogy az Úrhoz minden dologban hűek legyünk, és mindent elvessünk, ami Krisztus keresztjének ellensége.