„Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket." 1Korintus 1,21
Akadtak a korintusi gyülekezetben néhányan, akik az evangéliumot intellektuálisan vonzóvá akarták tenni. E világ bölcsességével való foglalatosságuk során megérezték, melyek a keresztyén üzenet olyan vonásai, amelyek a filozófusokban megütközést keltenek.
Nem akarták hitüket feladni, csupán újra akarták fogalmazni, hogy a tudósok számára is megközelíthető legyen.
Pál azonban élesen szembeszállt ezzel a kísérlettel, amellyel a világ bölcsességét össze akarták keverni Isten bölcsességével. Nagyon jól tudta, hogy az értelmi tekintély megszerzése a szellemi erő elvesztésével jár együtt.
Legyünk egészen őszinték: a keresztyén üzenetben van olyan elem, amely a zsidóknak megütközés, a görögöknek pedig bolondság. És még egy: a legtöbb hívő keresztyén nem éppen azok közé tartozik, akiket ez a világ bölcseknek, hatalmasoknak vagy előkelőknek tartana. Előbb vagy utóbb szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy mi - ahelyett, hogy az értelmi elit közé számítanánk - bolondok, erőtlenek, nem előkelőek és lenézettek vagyunk, sőt egyenesen „semmik" vagyunk a világ szemében.
De a csodálatos az, hogy Isten éppen ezt a látszólag bolond üzenetet használja fel arra, hogy üdvözítse azokat, akik hisznek. És Isten „semmiket" használ fel arra, hogy szándékait megvalósítsa. És miközben lehetetlen eszközöket használ, elítéli ennek a világnak minden elbizakodottságát és dölyfösségét, elveszi tőlünk az öntömjénezés minden lehetőségét, s így gondoskodik arról, hogy mindezért egyedül az Övé legyen a dicsőség.
Ezzel nem akarjuk azt állítani, hogy nincs helye a tanultságnak. Ellenkezőleg. De ha a tanultság nem jár együtt mély szellemiséggel, akkor halálosan veszélyes dolog lesz belőle. Ha a tanultság ítéletet mond Isten Igéje fölött, és például olyanokat állít, hogy némely bibliai szerző megbízhatóbb forrásokra támaszkodik, mint mások, akkor már eltévelyedett Isten igazságától. És ha mi az ilyen tudósoknak teret engedünk, ezzel kitesszük magunkat tévtanításaiknak.
Pál nem ékesszólással vagy bölcsességgel érkezett a korintusiakhoz. Elhatározta, hogy semmi másról nem akar tudni köztük, mint Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről. Tudta, hogy az igazi erő az evangélium egyszerű, őszinte előadásában van, nem pedig csavaros problémákkal és haszontalan elméletekkel való foglalkozásban, vagy a tudományosság dicsőítésében.