„...Isten ítélete igazságosan sújtja azokat." Róma 2,2
Az egész világmindenségben egyedül Istennek van joga tökéletessége alapján arra, hogy ítélkezzék. Mindörökre hálásak lehetünk azért, hogy az utolsó ítéletet nem ránk bízta. Gondoljunk csak mindarra, ami egy földi bírót korlátoz. Lehetetlen, hogy teljesen tárgyilagos legyen. Lehet, hogy a vádlott rossz híre, vagy akár külső megjelenése is befolyásolja. Hatással lehet rá az ügyvédek csavaros érvelése. Azt sem tudja mindig, hogy a tanú nem hazudik-e. Az is lehet, hogy őszinte, csak éppen pontatlan megfigyelő.
A bíró nem ismerheti mindig azok indítékait, akikről tárgyal - pedig számos esetben rendkívül fontos a mindenkori indokokat felderíteni.
Még a hazugságjelző készüléket is be lehet csapni. A megrögzött bűnözők értenek a saját lélektani reakcióik és bűntudatuk szabályozásához.
Isten azonban tökéletes bíró. Feltétlen tudása van minden cselekedet, gondolat és indíték felől. Meg tudja ítélni az emberi szív elrejtett titkait is. Isten az igazság; semmit nem lehet előle eltitkolni. Nem személyválogató, elfogulatlanul ítél mindenki fölött. Ismeri mindenkinek a szellemi képességeit; ismeri teremtményeinek különböző erkölcsi erejét; vannak, akik könnyebben ellen tudnak állni a kísértéseknek, mint mások. A mulasztási bűnöket éppoly könnyen fölfedezi, mint a cselekedeti bűnöket, a titkos bűnöket éppúgy, mint a nyilvánvalókat.
Ezért nem kell aggódnunk amiatt, hogy a pogány ember, aki sohasem hallotta az evangéliumot, igaztalan bánásmódban részesül. Afelől sem, hogy Isten nem áll bosszút azokért, akik egész életükben mások igazságtalansága miatt szenvedtek. Vagy hogy az istentelen zsarnokok, akik ebben az életükben büntetlenül megúszták, nem nyerik el méltó büntetésüket.
A királyi székben ülő Bíró tökéletes bíró, és ítélete igazság szerint való!