„De az Úr Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett." 1Mózes 39,2
Hallottam, hogy az egyik legrégibb angol bibliafordítás ebben a versben Józsefet „lucky fellow"-nak, szerencsés fickónak nevezte. Talán abban a korban a „lucky" szónak némileg más volt a jelentése, mégis örülök annak, hogy a későbbi bibliafordítások Józsefet „eltávolították a szerencsések" sorából.
Isten gyermeke számára nem létezik „szerencsés véletlen"! Életét a szerető mennyei Atya vezeti, őrzi és tervezi. Semmi sem történik vele véletlenül.
Nem helyes tehát az sem, hogy a keresztyén ember bárkinek is „Sok szerencsét!" kívánjon. Éppoly kevéssé mondja ezt: „Szerencsém volt". Az efféle kijelentések tulajdonképpen tagadják Isten gondviselését.
A hitetlen világ bizonyos tárgyakat összeköt a szerencsével - mint a nyúlláb, a gomba, a négylevelű lóhere és a patkó (miközben a végeinek természetesen fölfelé kell mutatniuk, különben „kiesik a szerencse"). Vannak, akik keresztbe teszik az ujjukat, lekopognak valamit a fán, mintha ezekkel a cselekedetekkel kedvezően befolyásolnák az eseményeket, és elfordíthatnák a bajt.
Ugyanezek az emberek más dolgokat balszerencsével kötnek össze - fekete macska, péntek 13-a, átmenni a létra alatt, 13. emelet vagy 13. számú szoba. Szomorú, hogy emberek ilyen babonák rabszolgái, mert ez a rabszolgaság haszontalan és gyümölcstelen.
Az Ézsaiás 65,11-ben Isten ítéletet hirdetett azok fölött a júdabeliek fölött, akik a véletlen isteneit tisztelték. „De nektek, akik elhagyjátok az Urat, elfeledkeztetek szent helyemről, a szerencseistennek terítetek asztalt, a sorsistennőnek öntötök italáldozatot, fegyver lesz sorsotok."
Nem tudjuk pontosan, milyen sajátos bűnökről volt itt szó, az azonban világos, hogy az emberek olyan bálványoknak mutattak be áldozatokat, amelyek a szerencsével és a véletlennel voltak kapcsolatban. Isten pedig ezt akkor is gyűlölte, és ma is gyűlöli.
Bizalommal tölthet el bennünket az a tudat, hogy nem vagyunk a vak véletlen, valamiféle kozmikus kockajáték eszközei, sem a szerencse istennőjének tehetetlen sakkfigurái. Életünkben minden eleve elrendezett és célratörő. Nekünk mennyei Atyánk van, Krisztusunk, nem pedig véletlenünk; isteni szeretetünk, nem pedig vak sorsunk!