„Nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan." Zsoltár 145,3
Isten felől elgondolkodni kétségkívül a legmagasztosabb dolog. Az Istenről alkotott magasztos gondolatok az élet minden területén megnemesítik látásmódunkat. Viszont az Istent lekicsinylő gondolkodás megrontja a gondolkodót.
Isten igen nagy. Isten hatalmának és fenségének leírásánál így szólt Jób:
„Pedig ez csak szegélye útjának! S milyen halk szót hallunk tőle! De hatalmas mennydörgését ki tudná elviselni?" (Jób 26,14). Útjának csak szegélyét ismerjük, és csak „keveset" hallunk tőle.
A zsoltáros világossá teszi, hogy Istennek egyetlen pillantásától reszket a föld, és érintésétől füstölögnek a hegyek (Zsolt 104,32).
Az Úrnak le kell hajolnia, hogy lássa a mennyben levő dolgokat (Zsolt 113,6). Oly nagy Ő, hogy a csillagokat mind nevükön nevezi (Zsolt 147,4).
Mikor Ézsaiás azt mondja, hogy Isten dicsőségének a palástja betölti a templomot (Ézs 6,1), akkor képzeletünkre bízza, hogy milyen nagynak kell lennie e dicsőség megjelenésének. Később úgy ábrázolja Istent, mint aki puszta kezével méri meg a tengereket, és az eget arasszal méri (Ézs 40,12). „A népek olyanok előtte, mint a vízcsepp a vödörben... és a porszem a mérlegserpenyőn" (40,15). Libanon erdejének minden fája és vadja sem elég az Ő nagyságához méltó égőáldozatra (40,16).
Náhum próféta mondja: „Förgetegben és forgószélben visz (az Úr) útja, felhő a lépteinek pora" (Náh 1,3).
Habakuk kispróféta Isten dicsőségének további lélegzetelállító rajzát így summázza: „Abban rejtőzik az ereje" (3,4), s ezzel azt fejezi ki, hogy az emberi beszéd egyszerűen csődöt mond, valahányszor megkísérli leírni Isten dicsőségét.
Ha a következő napokban Isten néhány tulajdonságát szemügyre akarjuk venni, akkor az vezessen bennünket csodálathoz - mivel Ő csodálatos, imádathoz - mindazért, ami Ő, és amit Ő tett értünk, bizalomhoz - mivel Ő méltó határtalan bizalmunkra, szolgálathoz - mivel az élet egyik legnagyobb kiváltsága, ha ilyen Urat szolgálhatunk.
Kövessük, utánozzuk Őt - mivel az az Ő akarata, hogy hozzá egyre hasonlóbbak legyünk.