„Nem én töltöm be az eget és a földet? -így szól az Úr." Jeremiás 23,24b
Amikor Isten mindenütt jelenvalóságáról beszélünk, ezt úgy értjük, hogy mindenütt egy időben van jelen. Egy John Arrowsmith nevű puritán mondotta el egy pogány filozófusról, hogy az megkérdezett egy keresztyént: „Hol van az Isten?" A keresztyén azt felelte: „Hadd kérdezzelek meg téged először: hol nincsen Ő?"
Amerikában egy ateista felírta egy falra: „God is nowhere" (Isten sehol nincs). Arra jött egy gyerek, és megváltoztatott betűközzel ezt írta: „God is now here" (Isten most itt van).
Dávidnak köszönhetjük Isten mindenütt jelenvalóságának klasszikus kifejezését: „Hová menjek Szellemed elől? Orcád elöl hová fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy. Ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem" (Zsolt 139,7-10).
Ha a mindenütt jelenvalóságról beszélünk, óvakodnunk kell, nehogy összekeverjük azt a panteizmussal, amely szerint: minden isten. Némely formájában az emberek fákat, virágokat folyókat vagy természeti erőket imádnak. A valódi Isten viszont uralkodik, és betölti az egész világmindenséget, ugyanakkor azonban Ő független attól, és nagyobb annál.
Milyen gyakorlati következményei vannak Isten mindenütt jelenvalóságának az Ő népe számára?
Először is természetesen emlékeztet arra, hogy Isten elől nem rejtőzhetünk el!
Viszont kimondhatatlan vigasztalás rejlik abban a tudásban, hogy Isten mindig és mindenütt az övéivel van. Sohasem hagy el minket. Sohasem vagyunk egyedül!
Jelenléte azonban kihívás is számunkra! Mivel mindig velünk van, ezért szentségben és elkülönültségben kell járnunk ebben a világban!