,,Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, ahogy Ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért." 1János 4,10
Istent a szeretet arra indítja, hogy határtalan jóindulattal halmozzon el másokat, akit szeret, annak jó és tökéletes ajándékokat ad.
Csak néhányat sorolhatunk itt fel a számtalan igehely közül, amelyek erről a szeretetről beszélnek.
„Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen" (Jer 31,3).
„Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk" (Róm 5,8).
„De Isten, gazdag lévén irgalomban, az Ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett..." (Ef 2,4).
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3,16).
Amikor János azt mondja: „Isten szeretet" (1Jn 4,8), akkor ezzel nem Istent határozza meg, hanem azt hangsúlyozza, hogy a szeretet Isten lényének kulcseleme. Nem a szeretetet imádjuk, hanem a szeretet Istenét.
Szeretetének nem volt kezdete, és nem lehet vége sem. Határtalan. Abszolút tiszta, az önzés nyomát sem találjuk benne. Áldozatra kész, és nem számítgatja, hogy milyen árat fizet érte. Ugyanúgy kiárad a szeretetre nem méltókra, mint a szeretetre méltó emberekre, az ellenségeire éppúgy, mint a barátaira. Forrása nem azok vonzereje, akikre kiárad, hanem Ő, aki kiárasztja.
Ennek a magasztos igazságnak a következményei: „Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk" - mondja Pál (Ef 5,1-2a). Szálljon fel szeretetünk Istenhez, forduljon testvéreink felé és áradjon ki ebbe a meg nem váltott világba.
Szeretetének szemlélése indítson bennünket a legmélyebb imádatra. Míg lábaihoz borulunk, mondjuk el újra meg újra:
Ahogy Te szeretsz, mennyei Atyám,
az tündöklik az ég boltozatán,
fénycsíkot lát a sötét értelem:
Mindenható Úr, Te törődsz velem!