„Azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, azután eltűnik." Jakab 4,14
A Szent Szellem átható szava a Bibliában gyakran figyelmeztet minket, halandó embereket, hogy az életünk rövid. Gyakran ismétlődő képek és hasonlatok által vési az Úr Szelleme belénk, hogy napjaink meg vannak határozva, és gyorsan elmúlnak.
A takács vetélőjéhez hasonlítja életünket (Jób 7,6), a szövőszék kicsiny alkatrészéhez, amely oly gyorsan jár ide-oda a kifeszített fonalak között, hogy szemünkkel alig tudjuk követni.
Arról is beszél Jób, hogy az élet olyan, mint a szellő (Jób 7,7), amely egy pillanat alatt már tova is tűnik, és sohasem tér vissza. Ugyanezt a képet használja a zsoltáros, amikor azt írja, hogy az emberek „olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza" (Zsolt 78,39).
Bildád figyelmezteti Jóbot arra, hogy napjaink e földön olyanok, mint az árnyak (Jób 8,9), és ugyanezt a képet találjuk a Zsoltár 102,12-ben: „Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék." Az árnyékot csak nagyon rövid ideig lehet ugyanazon a helyen találni.
Jób elsodort falevélhez és száraz szalmaszálhoz hasonlítja életét (Jób 13,25). Ézsaiás az Úr együttérzéséért kiált, amikor azt mondja: „Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél" (Ézs 64,5).
Dávid írja: „Íme, arasznyivá tetted napjaimat" (Zsolt 39,6).
Mózes, Isten embere úgy ír az életről, mint egy álomról, amely úgy elmúlik, hogy szinte észre sem vesszük (Zsolt 90,5).
Ugyanebben a zsoltárban Mózes az embert, és annak életét a fűhöz hasonlítja: „Mint a növekvő fű: reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad" (Zsolt 90,5-6). Századokkal később mulandóságunk érzékeltetésére Dávid ugyanezt a képet használja: „Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni" (Zsolt 103,15-16). Spurgeon ezt így fejezte ki: „A füvet elvetik, az kinő, virágzik, aztán lekaszálják és vége van." Íme, röviden ez az életünk!
És végül ehhez csatolja Jakab a maga bizonyságtételét: azt mondja, hogy az emberi élet oly gyorsan elmúlik, mint a pára. Egy rövid pillanatra megjelenik, és máris újra eltűnt.
A hasonlatok és képek halmazának két dolgot kell munkálnia bennünk. A meg nem tért embernek meg kell gondolnia, milyen rövid a földön töltött időnk, és milyen fontos, hogy felkészüljünk az Istennel való találkozásra. Másodszor: figyelmezteti a hívőket: úgy számlálják napjaikat, hogy bölcs szívhez jussanak (lásd Zsolt 90,12). Ez elvezet a Jézus Krisztus iránti, odaadással és félő tisztelettel teljes élethez, ami az örökkévalóságra készít elő.