„Aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok." Máté 20,26-27
Az Újszövetség kétféle nagyságról beszél, és jó, ha ezt a kettőt megkülönböztetjük egymástól. Az egyik nagyság az ember helyzetével kapcsolatos, a másik pedig személyes jellembeli ismertetőjegyeivel.
Amikor az Úr Jézus egyszer Keresztelő Jánosról beszélt, azt mondta, hogy nincsen nála nagyobb próféta (lásd Lk 7,28). Itt az Üdvözítő arról a nagyságról beszélt, amely János helyzetében rejlett. Egyetlen más próféta sem volt a Messiás közvetlen előfutára! Ez azonban nem jelenti azt, hogy János jelleme különb lett volna bármelyik ószövetségi prófétánál, hanem csak azt, hogy övé volt az a páratlan feladat, hogy bemutassa Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűnét.
A János 14,28-ban azt mondja az Úr Jézus a tanítványainak: „Az Atya nagyobb nálam." Azt mondta volna ezzel, hogy az Atyja nagyszerűbb személyiség volt? Nem, mert az Istenség mindhárom személye egy. Inkább azt akarta mondani, hogy az Atya a mennyei dicsőségben trónolt, miközben őt magát az emberek a földön megvetették és elutasították. A tanítványoknak tehát tulajdonképpen örülniük kellett volna, amikor megtudták, hogy az Úr Jézus vissza akar menni az Atyjához, hiszen ott ugyanabban a dicsőséges helyzetben volna, mint Atyja.
Minden hívő embernek csodálatos helyzete van Isten előtt, mivel Isten Jézus Krisztusban látja őket. Ők Isten gyermekei, Isten örökösei és Jézus Krisztus örököstársai.
Beszél azonban az Újszövetség a személyes nagyságról is. Azt mondja pl. Máté 20,26-27-ben: „Aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok." Itt a személyes jellem nagyságáról van szó, amely éppen a másokért való szolgáló életben mutatkozik meg.
A legtöbb ember ebben a világban csak olyan nagyság iránt érdeklődik, amely a külső helyzetben fejeződik ki. Erre gondolt az Úr Jézus, amikor ezt mondta: „A királyok uralkodnak népeinken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat" (Lk 22,25). De ami jellemüket illeti, lehet, hogy hiányzik náluk minden nagyság.
A keresztyén ember fölismeri, hogy a magas társadalmi helyzet a jellem igazi nagysága nélkül értéktelen. A Szent Szellem gyümölcse fontosabb, mint egy magasabb hely a karrier létráján. Sokkal jobb, ha a hithősök listájában szerepelünk, mint a világ elismert emberei között.