„Aki Őbenne marad, az nem vétkezik, aki vétkezik, az nem látta Őt, és nem is ismeri őt" 1János 3,6
Tegnap olyan igehellyel volt dolgunk, amely gyakran okoz nyomorúságot azoknak a keresztyéneknek, akik komolyan veszik hívő voltukat. Ma János első leveléből három olyan verset olvasunk, amelyek ugyanúgy nyugtalanítják a hívőket, ha tudatában vannak bűnös voltuknak. A fent idézett vershez járul egy további: „Aki Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az Ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől született" (1Jn 3,9). És ehhez egészen hasonlót olvasunk az 1János 5,18-ban: „Tudjuk, hogy aki Istentől született, az nem vétkezik, sőt, aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti." Ha ezeket az Igéket egymástól elkülönítve olvassuk, akkor felmerülhet a kérdés, hogy valódi keresztyének vagyunk-e?
Ugyanebben a levélben máshol azt olvassuk, hogy a hívők is vétkeznek, pl. az 1Jn 1,8-10-ben és a 1Jn 2,1b-ben.
A nehézségeket főként a fordítások okozzák. Az Újszövetség eredeti szövege ugyanis különbséget tesz két fogalom között: egy-egy bűn elkövetése és a bűnben való megmaradás között. A keresztyén ember is elkövet egyes bűnöket, de egész életének nem a bűn a meghatározója. Hiszen megszabadult a bűntől, amelynek azelőtt szolgaságában volt.
A szóban forgó versekben nem egy-egy alkalmilag elkövetett bűnös cselekedetről van szó, hanem a bűnben való megmaradásról: „Aki Ővele kapcsolatban marad, az felhagy a vétkezéssel. De aki továbbra is bűnben marad, az nem látta Őt és nem is értette meg Őt" (1Jn 3,6). „Aki Isten gyermeke lett, az nem marad továbbra is a bűnben. Miért? Mert új életet kapott Istentől, amely állandóan benne marad. Isten gyermeke nem maradhat a bűnben, hiszen az ilyen ember Istentől született." (1Jn 3,9 EFO). „Tudjuk, hogy akik Istentől születtek, azok nem maradnak a bűnben, mert Isten Fia megőrzi őket teljes biztonságban, hogy a Gonosz ne árthasson nekik" (1Jn 5,18). (EFO)
Az a keresztyén ember, aki azt mondja, hogy nem vétkezik, még nem értette meg igazán, hogy valójában mi a bűn. Még nem ismerte fel, hogy mindaz, ami nem felel meg Isten tökéletes mértékének, bűn. Mindennap bűnös dolgokat cselekszünk gondolatban, szavakban és tettekben.
János azonban különbséget tesz a kivételesen megtörténtek, és a megszokottak közt. A valódi hívő számára a bűn mindig idegen marad, és a tulajdonképpeni ismertetőjele az igazságosság.
Ha mindezt fölismertük, akkor fölösleges tovább is gyötrődnünk az igehelyek miatt, amelyek kételyeket támasztanak üdvösségünkkel kapcsolatban. A bűn már nem uralkodó hatalom az életünkben! Nem úgy vétkezünk, mint hitre jutásunk előtt. És ha ennek ellenére mégis vétkezünk, bűnbocsánatot nyerünk, ha megvalljuk és elhagyjuk bűneinket.