Egy kaliforniai középiskola diákjai három hónapon keresztül készültek arra, hogy a húsvéti
szünidőre Mexikóba utazzanak, és ott segítsenek a szegényeken. Imádkoztak Istenhez, hogy
használja őket csodálatos módon. Nagy várakozással a szívükben el is utaztak egy Mexicali
melletti kis gyülekezethez.
Amikor vasárnap reggel megérkeztek a kis faluba, azt látták, hogy a templom, ahol szolgálni
akartak, csúnyán leégett. A tető beszakadt, már csak a négy fal állt. Óvatosan léptek be az
épület maradványai közé, ahonnan egy éneket hallottak felcsendülni spanyolul. Egy elcsigázott,
csüggedt lelkész és kilenc gyülekezeti tagja, akik éppen délelőtti istentiszteletük közepénél
tartottak, zavart tekintettel fogadta őket. Nyilvánvaló volt, hogy nem érkezett meg hozzájuk az a
levél, amelyben a csoport a szolgálati szándékát jelezte, így aztán fogalmuk sem volt róla, hogy a
csoport eljön, hogy velük töltse ezt a hetet.
Az ének után a lelkész megszakította az istentiszteletet, hátrament a középiskolás diákokból
álló csoporthoz, és azt kérdezte tőlük: „Qué pasa?" (amit a csoport így értelmezett: „Ugyan mi a
csodát kerestek ti, gazdag fehér gyerekek, itt, a mi templomunkban?").
Hosszas hallgatás után az egyik tanuló megszólalt:
- Keresztyén fiatalok vagyunk, és azért jöttünk ide, hogy szolgáljunk.
Amikor a lelkész ezt meghallotta, a szeme megtelt könnyel.
- Három hónappal ezelőtt valakik a faluból felgyújtották a templomunkat - magyarázta. -
Azóta imádkozunk, hogy Isten küldjön segítséget, de már feladtuk a reményt, hogy valaha
is jön segítség. Dicsőség Istennek!
A harmincöt tanuló döbbent csendben állt. Sokszor hallották már, hogy Isten használni akarja
őket, és most életükben először meg is tapasztalhatták. Csodálkozásában az egyik tanuló
odafordult egy másikhoz, és azt mondta:
- Ezt nem tudom elhinni. Imameghallgatássá lettünk!
Isten használni akar bennünket, és meg is teszi - de csak akkor, ha engedelmeskedünk neki,
és Jézus példáját követve másoknak szolgálunk. (Lásd Fil 2,3-11.) Mi is lehetünk
imameghallgatássá valaki számára, ha lemondunk a kényelemről, és használjuk azokat az
ajándékokat, amelyeket Isten azért adott nekünk, hogy általuk változást munkáljunk a világban.