Susie gyöngyei

Susienak hatéves korában a legféltettebb kincse egy gyöngyfüzér volt. Az sem érdekelte, hogy hamisak. Mindenhová felvette és minden nap játszott velük. Szerette a gyöngyöket.

Az édesapját is szerette. Apjának üzleti ügyekben gyakran napokra el kellett utaznia. Az első otthon töltött napját mindig megünnepelték. Susie ma, felnőtt korában sem felejtette el azt a hetet, amelyet apja keleten töltött, Amikor végre hazatért, egész délután a lányával játszott. Amikor este lefektette, megkérdezte tőle:
- Szeretsz?
- Igen, apu. Mindennél jobban szeretlek.
- Mindennél jobban?
- Mindennél jobban.
Apja egy pillanatra elgondolkozott.
- Még a gyöngyöknél is jobban? Odaadnád nekem a gyöngyeidet?
- Jaj, apu - felelte. - Azt nem tehetem. Szeretem a gyöngyeimet.
- Értem - válaszolt apja és puszit nyomott a homlokára. Mielőtt Susie elaludt, apja kérésén gondolkozott. Amikor felébredt, még többet törte rajta a fejét. Reggel sem ment ki az eszéből, sőt nap közben sem. Végül este odavitte apjához a gyöngyöket.
- Apu, jobban szeretlek, mint ezeket. Vedd el, a tied.
- Nagy örömmel hallom - felelte apja állva, miközben kinyitotta az aktatáskáját - Ajándékot hoztam neked.
A kislány kinyitotta a kis lapos dobozt és a lélegzete is elállt. Gyöngyök. Igazgyöngyök csillogtak benne.

Vajon nem tartogat-e a mi mennyei Atyánk is igaz gyöngyöket számunkra? Valódi szeretetet kínál nekünk. Az Ő ajándéka az igazi ajándék, de nem kapjuk meg addig, amíg le nem mondunk az utánzatról.
Milyen gyöngyöket vár tőlünk? Milyen bizsut kellene kiengednünk a kezünkből? Készek vagyunk-e elcserélni a kisebb ajándékokat Isten ismeretének nagyobb ajándékáért? Ha készen állunk rá, elmúlik az irigységünk. Ha igazi szeretetet kapunk, a féltékenység nem tud fellángolni.
(részlet Max Lucado:Ahogy szeretni érdemes c. könyvéből)