Erik szívesen magával vitte Bobit, a kutyáját, hogy a patak mentén felfedező utat tegyenek a tanyájukon. Egyszer, amikor a legelőn jártak, Erik meglátott egy tehenet biztos távolban. De ahogy megálltak, hogy bizonyos nyomokat szemügyre vegyenek, dühödt tehénbőgést hallott, és valami nagy robajjal áttört a bozóton. Földbe gyökerezett a lába, ahogy egy fekete tehén rá akart rohanni.
De akkor Bobi – akit arra tanítottak, hogy tartsa távol magát a tehenektől – acsarkodva rávetette magát a tehénre. Az megrázta a fejét, és figyelme Bobi felé irányult, majd a következő pillanatban földhöz teremtette az ebet.
Erik felmászott egy fára abban a tudatban, hogy Bobi meg tudja védeni magát. Ám ahogy lenézett onnan, látta, hogy tévedett. -
-Istenem, kérlek vigyázz Bobira!- könyörgött, amikor a felbőszült tehén újra nekitámadt a kutyájának.
Erik fentről figyelt, míg végül a tehén visszament a bozótba. A bozót takarásában észrevette a tehén újszülött borját. Leereszkedett a fáról, és odasietett a mozdulatlan Bobihoz. Összeszorult torokkal nyalábolta a fel a kutyát, és minden erejét összeszedve a házukhoz vitte.
- Apa! Anya! – kiáltotta kétségbeesetten. – Segítsetek!
Szülei futva jöttek, és Erik arcáról peregtek a könnyek, miközben beszámolt a történtekről.
Apa Bobi mellkasához szorította a fülét.
- Még ver a szíve! – mondta. – Vigyük el az állatorvoshoz!
Erik a váróteremben ült, amíg az orvos hosszan vizsgálta, és ellátta Bobit.
- Fel fog épülni a kutyád – mondta, miután végzett-, de több bordája is eltört. A tüdeje átfúródott, és agyrázkódást kapott. Itt marad nálunk, míg megerősödik. Erik és édesapja szótlanul hazahajtottak.
- Bobi a tehénnek ment, hogy ne bántson engem – mondta végül Erik.
Apa bólintott.
- Bobi önként nézett szembe a halállal azért, hogy te élhess. Tudod, mire emlékeztet ez engem? – kérdezte édesapa. – Jézus áldozatára. Ő úgy szeretett minket, hogy fájdalmat szenvedett testében, lelkében, szellemében. Az életét adta, hogy megmentsen bennünket a haláltól. Ezzel megmutatta nekünk, hogy milyen az igazi szeretet.
János 3:16 "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen,hanem örök élete legyen"