Néhány évvel ezelőtt egy fiatalember munkát keresett. Megkereste egy favágó csoport munkavezetőjét, és megkérdezte, hogy volna-e szükségük munkásra. - Attól függ - válaszolta a munkavezető. - Nézzük meg, hogy megy a favágás!
A fiatalember odalépett egy nagy fához, és nagy szakértelemmel kivágta. A munkavezető meg volt lepődve, és felkiáltott: „Hétfőn kezdheted is!"
Eltelt a hétfő, a kedd és a szerda. Csütörtök délután a munkavezető így szólt a fiatalemberhez: „Mielőtt hazamész, felveheted a fizetésedet."
A fiatalember megdöbbent ezen: „Úgy tudtam, hogy pénteken fizetnek!"
- Általában akkor szoktunk, - válaszolta a munkavezető, - de téged ma elbocsátunk, ugyanis nagyon lecsökkent a teljesítményed. A nyilvántartásból kiderül, hogy hétfőtől szerdáig az első helyről az utolsóra estél vissza.
- De hát én keményen dolgoztam! -tiltakozott a fiatalember. - Elsőnek érkeztem, utolsónak mentem el, és még a kávészünetekben is dolgoztam!
A munkavezető, látva a fiú őszinteségét, rövid gondolkodás után azt kérdezte:
- Élezted-e a fejszédet?
A fiatalember azt válaszolta: - Hát, nem, uram. Olyan keményen dolgoztam, hogy nem volt rá időm.
Hát veled mi a helyzet? Túlságosan el vagy foglalva ahhoz, hogy megélesítsd a fejszédet? Az imádság az a fenőkő, ami élessé tesz. Imádság nélkül, minél több munkát végzel, annál tompább lesz az éled. Szükségünk van arra, hogy időt szakítsunk az élezésre, miközben Krisztus országáért fáradozunk!