1924. volt a legjobb év a baseball történetében. A döntő, amit a Washington Senators játszott a New York Yankee-vel, egy remek mérkőzés volt. A bajnokságban döntetlenre álltak három-három nyert játszmával, és a döntő hetediket Washingtonban játszották.
A hetedik meccs kilencedik játékrészében az állás döntetlen volt, kettő-kettő. A New York-i csapat ütése következett. Három ütő nyert, három vesztett. A Washington szurkolói elkezdtek üvölteni. A Washington egy futással megnyerheti a játszmát a kilencedik játékrész második felében.
Az első két Washingtoni ütőjátékos nem érte el a bázist. A két kiesést követően egy Gauseland nevű ütő lépett a gumilapra. A szurkolók elveszítették minden reményüket, mert Gauseland nem volt valami jó ütő. Két elmulasztott ütés következett, és két mellédobás. Az ötödik dobásnál Gauseland eltalálta, és a csattanásról lehetett tudni, hogy a labda jó messzire bal-középre tart.
A középpályás hátraszaladt. A többi mezőnyjátékos is a palánk felé szaladt, remélve, hogy a labda nem fog átesni a palánkon, lehetőséget adva az ellenfélnek a hazafutásra. A labda a palánknak ütközött, a tetejétől 15 cm-re. Visszapattant a palánkról, és az egyik játékos megkaparintotta. Közben Gauseland már a második és a harmadik bázis között járt. A harmadik bázisnál álló csapattag úgy gondolta, hogy ez a csapat egyetlen esélye a nyerésre, ezért intett Gauseland-nek, hogy fusson haza.
A külső mezőnyről érkező dobást a kettes bázisnál álló védőjátékos kapta el, majd továbbította a kiindulóponthoz. Gauseland éppen akkor ért be, amikor a kettes bázis fogójátékosa egy tökéletes dobással eltalálta. Világosan látszott, hogy Gauseland volt a gyorsabb. Ennek ellenére a bíró azt kiáltotta: „Kiesett!"
A szurkolók elkezdtek tombolni. Durranópalackokat hajigáltak, és trágárságokat kiabáltak, míg a beérkezésről a felügyelő bíró a többi fekete ruhással tanácskozott. Aztán csendet kértek a pályán lévők. Mindenki elhallgatott. A szurkolók azt gondolták, hogy visszavonják a döntést, de a bíró azt kiáltotta: „A játékost nem azért állítottam ki, mert később ért be, mint a labda, hanem azért, mert nem érintette meg az első bázist."
Ez igaz volt. Gauseland annyira igyekezett, hogy elmulasztotta megérinteni az első bázist. Kiesett.
Sok vallásos dolgot tehetsz életed során. Sok jó és nemes dolgot vihetsz véghez, de ha nem érinted meg az első bázist, nem sokra mész vele.
Nikodemus jó ember volt, de nem érintette meg az első bázist. A Lukács 18-ban szereplő gazdag ifjú is jó ember volt, de ő is elmulasztott valamit. Nikodémusnak Jézus ezt mondta: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát" (Jn 3,3). Jézus nem jó embereket akar, hanem megújult embereket, megváltozott embereket, akiknek az életében az első helyre kerül.