(Ez a történet Tony Campolo Everything You've Heard Wrong c. könyvében jelent meg, Dallas: Word, 1992, 73.o.)
Egy iszákos ember csodálatos módon megtért egy Bowery missziós alkalmon. A megtérése előtt Joe-t úgy ismerték, mint mocskos piást, akinek a számára már nincs remény, nem vár rá más, csak tengődés a gettóban. Azonban ahogy megtért, és elkezdődött új élete Istennel, minden megváltozott. Joe lett a legszeretetteljesebb ember, akit a misszió munkatársai valaha ismertek. Éjjel-nappal a missziós ház körül forgolódott, és elvégzett mindent, amit kellett. Soha semmilyen munka nem volt túl lealacsonyító Joe számára. Bármire kérték meg, semmit nem talált méltatlannak. Akár arról volt szó, hogy feltakarítsa egy részeg ember hányadékát, vagy hogy kisikálja a vécét hanyag emberek után, akik mocskosan hagyták ott, Joe szelíd mosollyal tett meg mindent, amit kértek tőle, és láthatóan hálás volt a lehetőségért, hogy segíthet. Számítani lehetett rá, amikor elgyöngült embereket kellett megetetni, akik az utcáról tévedtek be a misszióba, és amikor le kellett vetkőztetni és ágyba dugni azokat, akik arra képtelenek voltak annyira kiütötték magukat.
Egyik este, amikor a missziós igazgató esti evangelizációs üzenetét mondta el a csöndes, fásult emberek szokásos tömegének, akik lecsüggesztett fejjel ültek ott, az egyik férfi felnézett, előrejött, és letérdelt, Istenhez kiáltva, hogy változtassa meg. A bűnbánó iszákos egyre azt kiabálta: „Ó, Istenem, tegyél olyanná, mint Joe! Tegyél olyanná, mint Joe! Tegyél olyanná, mint Joe! Tegyél olyanná, mint Joe!"
A misszió igazgatója odahajolt hozzá, és azt mondta: „Fiam, azt hiszem, inkább azt kellene imádkoznia: "Tegyél olyanná, mint Jézus!"
A férfi zavartan nézett az igazgatóra, és megkérdezte: „Ő olyan, mint Joe?"
Bármiféle lelki dolog első közlése általában olyan embereken keresztül érkezik hozzánk, akik szeretetteljes alázatot tanúsítanak a mindennapok megszokott menetében, és különösen az élet nehéz próbáiban. Hogyha Krisztus alázatos lelkületét osztjuk meg másokkal a munkahelyünkön, az iskolában, otthon, vagy bárhol is vagyunk, többet teszünk azért, hogy az embereket Krisztushoz vezessük, mint bármilyen prédikációs vagy evangelizációs módszer. A cél az, hogy az emberek Jézust lássák bennünk, hogy Őt tükrözzük vissza. Valaki azt mondta: „Lehet, hogy valaki számára te vagy az egyetlen Jézus, akit valaha lát". Mit látnak? Legyünk pontos tükörképe Jézusnak, aki „Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel..." (Fil 2,6-7).