„És másodszor megszólalt a kakas. Ekkor Péternek eszébe jutott Jézusnak az a szava, amelyet neki mondott: mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem. És sírva fakadt" (Mk 14,72).
Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. (Zsid 12,7)
Vannak, akik természetüknél fogva erősek, és ezért kíméletlenek a gyengékkel szemben. Ez súlyos bûn, és sok szomorúságot okoz. A szeretetlen tolakodás, a gyengék és betegek félreállítása sajnos előfordul még a hitvallók gyülekezetében is. Az Úr azonban látja ezt a büszke és kegyetlen magatartást, és nagyon haragszik miatta, mert Ő szereti a gyengéket.
AZ APOSTOL úgy ír, mint Jézus Krisztus rabszolgája, hogy bemutassa Krisztus iránti osztatlan hűségét, és hangsúlyozza az alázatosság és szerénység eszméjét. Minden hívő áron van megvéve (1Kor 6,19-20), ezért ilyen jellemvonásokat kell mutatnia. Az a szó, hogy „szentek", „elkülönített embereket" jelent, és ezt életükben kell bemutatniuk, hogy el vannak különítve Istennek. Helyzetüket tekintve Krisztusban voltak, de életüket gyakorlatilag Filippiben élték.
Ézsaiásnak megtapasztalása volt Istenről, és a szeráf szolgálatán keresztül alkalmas lett arra, hogy a Mester felhasználja. Most hallja Isten hangját, aki önként jelentkezőt keres. A próféta Isten szavára válaszolva felajánlja magát Isten szolgálatára. Az isteni társalgás, amelyet hallott, így végződött: "Kit küldjék el és ki megyen el nékünk?", és Ézsaiás válaszolt: "Ímhol vagyok én, küldj el engemet!'