próféta

JÓEL neve azt jelenti, hogy „Jahve az Isten", és ez próféciájának határozott és biztos jelleget kölcsönöz. Nincs dátum megadva, de a belső bizonyítékok azt sugallják, hogy a tizenkét kispróféta közül ő a legkorábbi. Júdában szolgált, valószínűleg Jóás uralkodása alatt. Az Úr házára történő utalásokból valószínű, hogy Jeruzsálemben prófétált. Üzenetének lényege „az Úr napja", amelyet számára egy pusztító sáskájárás előre kiábrázolt. Jahvet úgy mutatja be, mint az uralkodó Istent.

JERÉMIÁS SZOLGÁLATA bánatba merült. Minthogy kinevették küldetését, megtérés nem volt. Az Úrtól származó minden üzenet növekvő ellenségeskedést eredményezett a nép részéről. Passúr megverette és börtönbe záratta, 20,2. Ez az üldözés mélyen beleégett a próféta tudatába. Csalódottnak és becsapottnak érezte magát, 20,7-8. Mai olvasmányunk áttekinti megbízatásának teljesítését, és annak árát.

JÚDA VEZETŐI GYÁSZOSAN elbuktak. Jeremiás következetesen megítélt prófétákat, pásztorokat és papokat; lásd, 5,30-31. Ez sok üzenetében világosan szerepelt. Ha a dolgok rosszul mentek a csúcson, hogyan lehetett volna igaz a nép! Az 1-2. v. olyan pásztorokról beszél, akik pusztították és szétszórták a nyájat. Olyan pásztorok voltak, akik nem legeltették a juhokat.

JEREMIÁS VOLT ISTEN embere a maga idejében. Júda végső hanyatlásának legsötétebb napjain keresztül félelem nélkül szólta Isten Igéjét a népnek. Jerémiás könyve természetesen Jerémiás szavaiból áll, 1,1, de jegyezzük meg, hogy ő az az ember „akihez szólt az Úr", 2. v. Ez az ószövetségi Szentírás ihletettségét emeli ki. Isten a maga Igéjét szent emberein keresztül adta, 2Pt 1,21.

ÉZSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE páratlan irodalmi mestermű. A következő tények megerősítik a Könyv egyedülálló voltával kapcsolatos hitünket.