Szeretet
1. Jelentése. - Mint a legtöbb keresztyén fogalomról, a szeretetről is gyakrabban beszélnek, mint meghatároznák. Még a szótár sem nyújt sok segítséget. A szeretetnek van érzelmi és nevelő vetülete is. A helyes szülői szeretet megnyilvánulásához is hozzátartozik mindkettő. A szülők meggyőződéssel vallják, hogy a gyermek érdekében cselekszenek. A szeretet a szeretete tárgyának mindig a legjobbat akarja. Mi a jó? Istenben ez a tökéletes szentség és mindaz, amit ez a fogalom magában rejt. Isten szeretete a legfőbb jó és tulajdonságai dicsőségének keresése. Az emberrel ellentétben ebben a szeretet-megnyilvánulásban semmi önzés nincs.
2. Igei alap. - A Szentírás egyértelműen kijelenti, hogy „az Isten szeretet" (1Jn 4:8). A határozott névelő hiánya azt a tényt emeli ki, hogy Isten természetéhez hozzátartozik a szeretet. Ugyanakkor ott találjuk a határozott névelőt az Isten szó előtt, tehát a szórend nem cserélhető fel, nem mondhatjuk, hogy „a Szeretet Isten" (mint például a „Christian Science" - „keresztyén tudomány" mozgalma teszi).
3. Alkalmazás. - Mivel a Szentháromságot alkotó személyekre egyformán jellemzőek ezek a tulajdonságok, a Szentháromságot szeretetkapcsolat fűzi egybe (mely kapcsolat az ember számára felfoghatatlan marad).
Isten, a szeretet megengedi magának, hogy szeresse a bűnös embert. Ezt nevezzük kegyelemnek (Ef 2:4-8).
Isten szeretete kiáradt a hívők szívébe (Róm 5:5).
A próbák között Isten kinyilvánítja szeretetét gyermekei iránt (Zsid 12:6).
4. Megjegyzés. - A szeretettel szoros összefüggésben van a jóság, az irgalom, a hosszútűrés és a kegyelem. A fogalmak között megkülönböztető elnevezésük ellenére átfedés van. A jóság például úgy határozható meg, mint Isten jóindulatú törődése teremtményeivel (ApCsel 14:17). Az irgalom jóságából ered, s Istent szánalomra és könyörületességre indítja (Ef 2:4; Jk 5:11). A hosszútűrés annak a jele, hogy Isten a kihívásra is önmegtartóztató módon válaszol (1Pt 3:20; 2Pt 3:15). A kegyelem Istennek ki nem érdemelt jóindulata, melyet főleg Jézus Krisztus személyében és váltságművében jelentett ki. Az említett fogalmak tehát összefüggnek egymással és Isten szeretetéből fakadnak, aki maga a Szeretet.
5. Tévtanítás. - Az ún. „univerzalizmus" tévtanítása megbontja Isten tulajdonságainak egyensúlyát. Azt tanítja, hogy Isten, a szeretet, előbb-utóbb minden embert üdvözít. Isten szeretete azonban nem választható külön a többi tulajdonságától, szentségétől vagy igazságosságától. A szeretet nem kerekedhet felül a szentségen, hogy üdvösséget biztosítson azoknak, akik elutasítják Krisztust és bűneikben halnak meg. Ez a tévtanítás valójában nem kínál megfelelő megfogalmazást a szeretetről, hiszen csak egyik vetületét, az érzelmi oldalát látja, míg a másikat, az intést, figyelmen kívül hagyja. Végül, az univerzalizmus ellentmond a Szentírás tanításának (vö. Mk 9:45-48).
(1 Jn. 4.8) „aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. ”
(Ef. 2.4-8 ) „De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! - és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért, hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; ”
(Róm. 5.5 ) „a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. ”
(Zsid. 12.6) „mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.” ”
(1 Pt. 3.20) „akik egykor engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott a Nóé napjaiban a bárka készítésekor. Ebben kevés, szám szerint nyolc lélek menekült meg a vízen át. ”
(2 Pt. 3.15) „A mi Urunk hosszú tűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek - a neki adott bölcsesség szerint -, ”