Végtelenség
1. Jelentése. - A végtelensége arra utal, hogy Isten nem ismer határt vagy korlátozást. Sem a világmindenség, sem az idő nem jelent számára korlátot. Nem jelenti ugyanakkor azt, hogy valamiképp szétosztódik a világegyetemben, egy része itt, a másik ott található. „Isten végtelensége nem extenzív, hanem intenzív jellegű." (Berkhof: Systematic Theology, 59.o.).
2. Igei párhuzam. - Salamon templomszentelő imájában Isten végtelenségét emeli ki (1Kir 8:27). Pál maga is felhasználta Istennek ezt a tulajdonságát Athénben, a hamis istenekről folytatott vitájában (ApCsel 17:24-28).
3. Megfigyelés. - Előfordul, hogy ezt az attribútumot „végtelen nagyság", „végtelen kiterjedés" címszó alá sorolják. Ez azonban abban különbözik a mindenütt jelenvalóságtól, hogy Isten transzcendenciáját (azaz tértől való függetlenségét) hangsúlyozza, míg a mindenütt jelenvalóság az „immanenciát" emeli ki (mert Isten mindenütt jelen van).
„De vajon lakhatik-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem! ” (1 Kir. 8.27)
„Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből; hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: Bizony, az ő nemzetsége vagyunk. ” (Apcsel. 17.24-28)