„A bűnt nem ismertem, csak a törvény által. Mert a gonosz kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondta volna: Ne kívánd!" (Róm 7,7).
Isten ismer engem, és jól tudja, hogy tetőtől talpig tele vagyok bűnnel. Tisztában van azzal, hogy én a megtestesült erőtlenség vagyok, és semmit sem tehetek azért, hogy a neki tetsző életnek megfeleljek. A baj csak az, hogy ezt én mégsem tudom. Elismerem minden ember bűnös voltát, beleértve magamat is, ám azt képzelem, hogy én azért mégsem vagyok olyan reménytelen eset. Beismerem gyengeségem, de magam sem hiszem el ezt egészen, ezért Istennek valamit tennie kell, hogy engem meggyőzzön erről. Ezért adta a törvényt, hogy lássuk, minél inkább igyekszünk betölteni követelményeit, annál nyilvánvalóbb lesz kudarcunk. Pál is a törvény által ismerte meg igazán önmagát. Mert bármi volt is a tapasztalata a törvény többi részével, de a tizedik parancsolat: „ne kívánd" tilalma leleplezte őt. Ez állította szemtől szembe a szent Istennel.