„Amit az ember vet, azt aratja is" (Gal 6,7).
Amikor Isten ténylegesen foglalkozni kezd velünk, gyermekeivel, saját elvei és módszerei szerint jár el. Megbocsáttattak a bűneink Krisztusban? Akkor mostantól előjogunk, hogy Isten gyöngéden bánjon velünk, és figyelmeztessen, ha csak egy pillanatra is letértünk az Ő útjáról. Ez gyakran azt jelenti, hogy amit ma átélünk, szorosan kapcsolódik valamilyen múltbeli eseményhez, vagyis azt aratjuk, amit vetettünk. Szívélyesek és barátságosak voltunk másokhoz? Akkor Isten is megsokasítja kegyelmét rajtunk. Bíráltuk mások cselekedeteit? Akkor előbb-utóbb felfedezzük majd, hogy mi is ugyanazt tesszük, és a következményeket is learathatjuk. Mert amilyen mértékkel mérünk, olyannal mérnek nekünk is. „Ha tudtátok mi a visszás testvéretek cselekedetében, azt is tudnotok kellett volna, mi a helytelen saját magatartásotokban!" Ez Isten gondolata. Nem rideg ez a bánásmód, hiszen Ő meg akar őrizni bennünket. Fogadjuk el hát tőle, és akkor számos, előre nem látható veszélyt elkerülhetünk.