1. Mi a hit?
Az embernek az az „érzékszerve", amivel a lelki valóságot tudja felfogni. A Biblia szerint a valóságnak két tartománya van: a láthatók és a láthatatlanok. A láthatókat megismerhetjük értelmünkkel és öt érzékszervünkkel, a láthatatlanokat Isten kijelentése alapján a hitünkkel (1Kor 2,9 kk; 2Kor 4,18; 2Kir 6,16-17 stb.). Az embernek ez az „érzékszerve" a bűnesetig hibátlanul működött. Amikor azonban Istentől elszakadt, súlyosan megsérült, és mivel utána nem használta, visszafejlődött.
Ahhoz, hogy valaki újra érzékelje Istent, értse akaratát, újra kell kérnie Tőle ezt az ajándékot. Isten az embert beszédével, igéjével teremtette eredetileg, így teremti ma is újjá. „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által" (Róm 10,17).
Aki így újra visszanyeri Istentől ezt az elveszített „érzékszervet", az ismét érzékeli Isten közelségét, szeretetét, érti gondolatait, szándékát, és annak a számára Isten és a lelki valóságok ugyanolyan realitás, mint a világnak az a része, amit többi érzékszervünkkel tudunk megközelíteni.
Mint ahogyan az illatokat csak a szaglásunkkal tudjuk felfogni, Istent csak a hittel. Hiába hallgatózik valaki egy nyári estén a virágoskertben, a fülével nem érzi az illatot. Viszont hiába szagolgat egy Bach-kantátát, azt hallani kell, csak úgy lesz valóság. Ugyanígy hiába okos, művelt, jó szándékú valaki, nem értheti és ismerheti meg Istent, csak a hit által.
Ez a felismerés szabadít meg a hit és tudás hamis szembeállításától. Mintha a hitnek a tudás vagy a tudomány lenne az ellentéte. A hit ellentéte a hitetlenség, a tudásé pedig a tudatlanság vagy tudománytalanság. De hit és tudás rokonok, hiszen mindkettő a valóság megismerésének egyik módja. Egyik a valóság egyik területét tudja megközelíteni, másik a másikat. A hitemmel tudom Istent, az ő lényét, gondolatait megismerni éppen úgy, mint ahogyan tanulással a valóság más területét. A hitből éppen úgy ismeret, megismerés, megértés következik, mint a tudományos kutatásból. Jézus kérdésére Péter így felel: „Mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia" (Jn 6,69). Tehát az az őskeresztyén hitvallás, amit itt idéz (te vagy a Krisztus), úgy született, hogy hitelt adtak Jézus szavának, s ez a hit egyre bizonyosabb, megalapozottabb ismeretté vált bennük. Pál élete végén így summázza tapasztalatait: „Tudom, kinek hittem" (2Tim 1,12). A Zsid 11,3-ban pedig így kerül egymás mellé a két fogalom: „Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem-láthatókból állt elő a látható".
A hit a remélt dolgok valósága és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés (Zsid 11,1). Itt a nem látható dolgok azt is jelentik, amiket Isten a múltban cselekedett érettünk és a remélt dolgok az ő ígéretei, amiket a jövőben fog beteljesíteni. Ezt a két területet csak a hitünkkel tudjuk valóságnak érzékelni. Tehát azt, hogy Isten öröktől fogva létezik, hogy ő teremtette a világmindenséget... - nem voltunk ott, nem láttuk, de hiszünk az ő kijelentésének. Azt, hogy Jézus Krisztust érettünk küldte el, hogy Jézus golgotai halálának nemcsak az akkori hatóság vele szembeni gyűlölete volt az oka, hanem az én bűnöm is, mert az tudatosan vállalt helyettes elégtétel volt mindnyájunk bűnéért - csak hittel tudom megérteni. Ugyanígy azt is, hogy amikor elhangzott a kereszten: Elvégeztetett - ez az én életem teljes megoldását is jelentette. S azt is, hogy Ő feltámadott, felment a mennybe, ott szüntelen könyörög értem, mégis velem van minden napon, s hallja, ha imádkozom hozzá...
Ezt mind csak hittel tudjuk valóságnak érzékelni. A hit ezeket nem kitalálja, hanem felismeri mint tényeket. Mint ahogyan nem a hitünk találja ki, „teremti" Istent, hanem Isten teremti a hitünket, hogy képesek legyünk felismerni őt. Éppen ezért ez a hit nem bizonytalan sejtés, nem az értelem kikapcsolása, nem hiszékenység, nem a gondolkodni nem tudó, nem akaró, nem merészelő ember szellemi tehetetlensége, hanem tényekre épülő érzékelés. Olyan értelemben tényekre, hogy információit a Bibliából veszi, a Bibliának pedig nemcsak metafizikai, hanem elsősorban történeti, tehát tényszerű karaktere van.
2. Mi a keresztyén hit tartalma? Ha valaki csak ennyit mond: hiszek - az önmagában kevés. Tudnia kell, hogy mit és kiben hisz. Ezért jött létre az Apostoli Hitvallás is, hogy röviden előtárja: kiben hiszünk. Ezt vallja: Istenben, aki teremtette a világmindenséget, benne a mi életünket is; Istenben, aki Jézus Krisztusban egészen közel hajolt hozzánk, hogy kiszabadítson abból a kényszerhelyzetből, amibe lázadásunk (a bűneset) miatt kerültünk, hogy csak vétkezni, csak Isten akarata ellen cselekedni tudunk; és hiszünk Istenben, aki Szentlelke által bennünk él és Krisztushoz hasonlóvá formál. Ez a keresztyén hit tartalma.
Az üdvözítő hit tartalmát Jézus az evangéliumban így jelöli meg: „Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3,16). Kicsit lejjebb pedig ezt olvassuk: Aki hisz a Fiúban, örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta (Jn 3,36). A keresztyén hit két fontos jellemvonása tűnik ki ebből: mindenestől Jézushoz kötött és személyes jellegű.
A keresztyén hit tehát nem csupán bizonyos ismeretek elsajátítása, vagy hagyományok, szertartások tiszteletben tartása, hanem az élő Krisztussal való személyes közösség. Mindaz ami más, kevesebb ennél és sokszor idegen ettől. A hivő ember Krisztussal olyan valóságos szoros közösségben él, mint családtagjaival és munkatársaival, akikkel azonosak az érdekei, akikkel kölcsönösen számíthatnak egymásra, akikkel össze van kötve a sorsa.
Az tehát még nem keresztyén hit, ha valaki feltételezi, hogy van Isten. Az sem, ha hisz a gondviselésben. Kevés az is, ha bizonyos végső okot próbál kimutatni az események láncolatának kezdetén. A Szentírás szerint a keresztyén hit, ami nekünk az elveszített örök életet közvetíti, az érettünk meghalt és feltámadott Krisztussal való együttélés. Ki ő, és mit tett értem - ezt hiszem, és ezért vagyok hálás neki. Ezért vagyok az övé. Életemben és halálomban, testestől-lelkestől. Ez a hit tartalma. Nem véletlen, hogy az Apostoli Hitvallásnak több mint a fele Jézusról szól.
„Mi az igaz hit? Nem csak az a bizonyos megismerés, melynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az ő igéjében nekünk kijelentett, hanem egyszersmind az a szívbeli bizalom is, melyet a Szentlélek az evangélium által gerjeszt bennem, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot (megigazulást) és életet ajándékoz kegyelméből, egyedül Krisztus érdeméért."
(részlet a Tudom, kinek hittem c. könyvből)
Comments