Skip to main content

Zsidó_levél

03.07 Ugyanaz

Dátum: 
2018.03.7

Zsoltárok 102,25-29; Zsidók 13,8.

10.26 Kegyelemmel megerősítve

OLVASNIVALÓ: 
Zsidók 13,1-25

1-6. VERS, gyakorlati rész. A testvéri szeretet vendégszerető: „A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek" (2. v.). Együttérző: „Emlékezzetek meg a foglyokról" (3. v.). Tiszta: „Tisztességes minden tekintetben a házasság" (4. v.). Megelégedett: „Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, amitek van" (5. v.).

10.25 Sínai és Sión

OLVASNIVALÓ: 
Zsidók 12,12-29

A 12-17. VERS összefoglalja az előző szakaszt és bevezeti a következőt. Szükség van a gyenge segítésére, a lecsüggesztett kezek felemelésére, az ellankadt térdek felegyenesítésére, és a lábaknak egyenes ösvények készítésére. Az Úr látására, békességre és megszentelődésre kell törekedni. Éberségre van szükség, nehogy az Isten kegyelmétől valaki elszakadjon, hogy a keserűség gyökerének mérgező hatása ne érvényesülhessen. Ézsaut, aki megvetette az áldást a falatnyi ételért, úgy idézi, mint a hitehagyott példáját, aki az ideiglenest választotta az örök helyett.

10.24 Jézus példaképünk és bátorításunk

OLVASNIVALÓ: 
Zsidók 12,1-11

A VERSENYFUTÁS, 1-2. v. Szegezzük szemünket Jézusra, mint példaképünkre, ott, ahol most van. Míg Őelőtte öröm volt, előttünk a küzdőtér van. Tűrésre van szükségünk; Jézus elszenvedte a keresztet; fussuk meg a pályát türelemmel (kitartással). Bizonyságok vesznek körül bennünket, és bűn szorongat; kétszeres a szükségünk. Először fordítsuk el a tekintetünket a 11. fejezet hőseiről, akik hitük miatt bizonyságot nyertek, és szegezzük tekintetünket Jézusra, Aki elkezdte és bevégezte a hit ösvényét ingadozás nélkül.

10.23 Az igaz ember hit által él

OLVASNIVALÓ: 
Zsidók 11,1-40

ÖZÖNVÍZ ELŐTTI KORSZAK, 1-7. v. A reménységet létrehozó hit, amely a megtért zsidónak nem volt szükséges, valami új dolog (lásd: 9-10. v.); a láthatatlanról való meggyőződés (lásd: 7.13.27. v.). Azt is megtapasztalták, hogy „jó bizonyságot" kaptak (lásd: 4-5.39. v.). A bevezetést követően (1-2. v.) látjuk a Teremtő Istent elismerő hitet (3. v.), a Megváltó Isten szükségességének felismerését (4. v.). Ezután a hit az Istennek tetszésben fejeződött ki (5-6. v.), a világtól elkülönülve (7. v.).

10.22 Bemenetel és közeledés

OLVASNIVALÓ: 
Zsidók 10,1-39

AMI az izraelitát illeti (1-14. v.), hogy „semminemű bűntudattal nem bírt volna", sohasem érte el (2. v.); a keresztyénért (25-25. v.) „nincs többé bűnért való áldozat" követelése (18. v.); a hitehagyottért (26-38. v.) „nincs többé bűnökért való áldozat", ami felajánlható lenne (26. v.).

10.21 Izraelita, hívő, hitehagyó

OLVASNIVALÓ: 
Zsidók 10,1-39

AZ 1-14. VERSBEN az áldozatok régi rendje, mint a megszentelődés eszköze megszűnt, és Krisztus áldozata állt a helyére (9. v.j. Azok az áldozatok önmagukban nem fejezték ki Isten akaratát, és nem gyönyörködtették (5-6. v.). Az évenkénti és naponkénti ismétlés bizonyította hatástalanságukat (1.11) A lelkiismeret békessége ismeretlen volt, a múltbeli vétek megmaradt (2. v.); a jövővel kapcsolatban sohasem élveztek biztonságot, az áldozó sohasem lett tökéletes (1. v ) Isten Fia testének feláldozásával valósította meg Isten akaratát és szerezte meg megszentelódésünket (6-10. v.).

10.20 Krisztus pedig-mert Krisztus

OLVASNIVALÓ: 
Zsidók 9,11-28

A11-23. VERS különösen zsidó jellegű. Figyeljük meg a hivatkozást a holt cselekedetekre (14. v.), a bűnökre (15. v.), amelyeket az első szövetség alatt követtek el. A 11-12. versben látjuk ennek ellenpéldájaként az igazi szent sátornak és szent helynek a Főpapját; saját vérének olyan értéke van, hogy egyszer lépett be a szent helyre mindenkiért, mert az a megváltás, amelyet Ő szerzett, örök. Nincs tehát rá szüksége, hogy minden évben bemenjen (7. v.). A 13-15.

10.19 Evilági szent hely

OLVASNIVALÓ: 
Zsidók 9,1-10

MOST BEMUTATJA annak a szertartásnak ideiglenes és korlátozott voltát, amely az első szövetség alatt volt. Az 1. vers beszél annak istentiszteleti szolgálatáról és evilági szent helyéről. A 2-5 vers leírja az evilági szent helyet, a 6-7. vers az istentiszteleti szolgálatot, és a 6-10. versben látjuk az összefoglalást.

10.18 Valahol, valami

OLVASNIVALÓ: 
Zsidók 8,1-13

MOST ÚGY gondolunk Urunkra, mint az igazi szent sátor Szolgájára (1-5. v.), és egy jobb szövetség közbenjárójára (6-13. v.).

10.17 Melkisédek rendje szerint

OLVASNIVALÓ: 
Zsidók 9,1-10

ENNEK a fejezetnek a témája: „Melkisédek rendje szerint és ne az Áron rendje szerint" (11. v.). Az ároni rendben „a halál miatt meg nem maradhattak" (23. v.); Melkisédekében "pap vagy örökké" (17.21).

10.16 A lélek horgonya

OLVASNIVALÓ: 
Zsidók 6,9-20

AZ ELESÉS a névleges keresztyén hűtlen elhagyási cselekedete. Itt olyan zsidóról van szó, aki megtagadta Krisztust egyfajta vallástétel után. Az ilyen nem újulhatott meg ismét bűnbánatra vagy megtérésre, minthogy sohasem volt ilyen megtapasztalása. Miután először megváltoztatta Krisztussal kapcsolatos gondolkodását, majd visszatért korábbi helyzetébe, ezzel azt hirdette, hogy Krisztust jogosan feszítették meg, és tették megvetés tárgyává: „akik önmaguknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt" (6. v.). A hit gyermeke ilyet sohasem tesz.

10.15 Mi, ők, ti

OLVASNIVALÓ: 
Zsidók 6,1-8

 

MEGFIGYELVE EBBEN a fejezetben az igeragozás személyeit észrevehetjük annak hármas felosztását. 1-3. vers, vallási cselekedetek: többes szám első személy; 4-8. vers, hitehagyás, „ismét megújuljanak": többes szám harmadik személy; 9-20. vers, ezeknél jobb dolgok: többes szám második személy.

10.14 Kiválasztott és elhívott

OLVASNIVALÓ: 
Zsidók 5,1-14
 
URUNKAT MOST úgy mutatja be, mint a papsághoz szükséges két előfeltétel teljesítőjét - emberek közül választatván (1. v.), akit Isten hív el (4. v.). Az ÓSZ-i pap emberek közül volt választva, emberekért volt beiktatva. Munkája volt az áldozatban (1. v.) és az együttérzésben (2. v ). Az áldozás magában foglalta a nép imádatát (ajándékok) és vétkét (bűnért való áldozat). Az együttérzést nem törvényes rendeletként gyakorolta, hanem erkölcsi kötelességből, saját gyengesége miatt. Erőtlensége szükségessé tette, hogy saját bűneiért is áldozzon.

10.13 Félelem és bátorság

OLVASNIVALÓ: 
Zsidók 4,1-16

AZ 1-13. VERS fejezi be az első közbevetett megjegyzést, és folytatja a nyugalom témáját. Nyugalom az ember számára, amely a teremtésben Isten gondolatában volt, Ezt megismételte a törvényben, és hosszú idővel azután a zsoltárokban, de még nem valósult meg. Isten azonban nem fog ettől eltérni. Az ember hibája ellenére a nyugalom ígérete még mindig megvan (1. v.); meg is marad (9. v.). Ez a nyugalom jövőbeli; ennek az a bizonyítéka, hogy nem nyugodtunk meg a cselekedeteinktől (10. v.). Az ember megtapasztalása az Édenben (4. v.), valamint Kánaánban (8.

10.12 A hitetlenség bűne

OLVASNIVALÓ: 
Zsidók 3,1-19

A MEGSZENTELT testvérek (2,11) és fiak dicsőségre vannak vezérelve, és most úgy szólítja meg őket, hogy »szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei", és felszólítja őket, hogy figyelmezzenek az 1. fejezetben bemutatott Fiúra, Akit Isten küldött hozzájuk, mint apostolukat, és mint a 2. fejezet Főpapját, Aki Isten előtt képviseli őket.

10.11 A testté létel

OLVASNIVALÓ: 
Zsidók 2,10-18

MOST SAJÁT jövőnket, múltunkat és jelenünket ismerjük meg. Fejedelmünk vezérel bennünket, mint az eljövendő dicsőség fiait (10. v.). Urunk úgy beszélt rólunk, amikor feltámadt a halálból, mint testvéreiről (11-12. v.). Urunk kincsként őriz bennünket, mint Isten gyermekeit, akiket most Neki adott, mint az Ő szeretetajándékát (13. v.)

Ha a 9. verset is belevesszük ebbe a szakaszba, három lépést figyelhetünk meg Urunk testet öltésében, valamint annak háromféle célját.

10.10 Törvény és kegyelem

OLVASNIVALÓ: 
Zsidó 2,1-9

 

AZ 1-4. VERS az 1. fejezethez tartozik. Most megtudjuk, hogy az író miért hangsúlyozza Isten Fia felsőbbrendűségét az angyalokkal szemben. Azért, hogy összehasonlíthassa a törvényt a kegyelemmel. Az 5-9. versben az Emberfia felsőbbrendűségét tudjuk meg az angyalokkal szemben, amely majd az eljövendő világban lesz látható.

10.09 Így van megírva

OLVASNIVALÓ: 
Zsidó 1,4-14

AZ ÍRÓ hét helyet idéz az ÓSZ-i Szentírásból, hogy alátámassza, amit Isten Fiáról mondott. A Zsolt 2 és a 2Sám 7 megerősíti, hogy Isten a Fiúban szólt. A Zsolt 97,104 és 45 úgy hivatkozik a Fiúra, mint minden dolog örökösére. A Zsolt 102. úgy utal a Fiúra, mint Aki a világokat teremtette. A Zsolt 110 úgy beszél a Fiúról, mint aki a Felségesnek jobbjára ült a magasságban.

10.08 Az Isten Fia

OLVASNIVALÓ: 
Zsidók 1,1-3

AZ ELMÚLT időkben Isten „próféták által" szólt, sokszor és sokféle módon; mindegyik kijelentés részleges és tökéletlen volt. Az atyákhoz szóltak, nem az ősatyákhoz (Róm 9,5), hanem az egész nemzethez (1Kor 10,1). Isten „ez utolsó időkben" Fia által szólt, nem ahogyan a prófétákban tette. Isten Ővele egyenlően beszélt. Az isteni kijelentés most már teljes és tökéletes. A Fiú nem csupán Küldött, Ő maga az üzenet, és ez az üzenet végleges. Mi vagyunk a befogadók; Isten nekünk szólt.

Tartalom átvétel