11.13 Együtt imádkozva
„Ti azért így imádkozzatok; Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved!" (Mt 6,9).
mt. 7 7 „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. 8 Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.
„Ti azért így imádkozzatok; Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved!" (Mt 6,9).
„Mindnyájan együtt buzgólkodtak az imádkozásban" (Csel 1,14).
„Megkereste Dávid az Úr orcáját"(2Sám 21,1).
Vannak időszakok, amikor óriási energiák befektetésével imádkozunk, választ mégsem kapunk Istentől. Milyen ritkán keressük ennek az okát! Mert hogyan várhatnánk Isten válaszát imádságunkra, ha az nincs összhangban az Ő elgondolásaival. Ha imádkozunk, először mindig keressük az imádság kulcsát! Ezt kereste Dávid is a hosszas éhínség idején, melyről ez a fejezet szól.
„Jöjjön el a te királyságod, legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is" (Mt 6,10).
„Nem mondhatja a szem a kéznek: nincs rád szükségem" (1Kor 12,21).
Megvallom, régebben mindig azon fáradoztam, hogy Sanghajban tartott összejöveteleink, főleg imaóráink színvonalasabbak legyenek. Következésképpen nagyon elégedetlen voltam némelyik testvér imádságával. Szinte rossz érzésem támadt miközben imádkozott, és ezt nemegyszer szóvá is tettem. Nemsokára azonban kiderült, mennyire nem volt igazam.
„Megemlékezett Isten Ábrahámról, és kiküldte Lótot a veszedelemből" (1Móz 19,29).
„A Szellemet meg ne oltsátok" (1Tesz 5,19).
Mindegyikünknek valamilyen imádság által teljesíthető feladatra kellene várnia. Ha hűségesen végezzük, Ő újabbakat bíz ránk. Ha nincs több imádságban hordozandó megbízatásunk, annak egyedüli oka, ha elhanyagoltuk az Istentől már kapottak teljesítését. Tegyük le terhünket imádságban, és Isten azzal fog jutalmazni, hogy új és nagyobb felelősséggel járó feladatot bíz ránk.
„És közületek öten százat elűznek, és közületek százan elűznek tízezret, és elhullanak előttetek a ti ellenségeitek" (3Móz 26,8).
„Amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyekben, és amit feloldoztok a földön, oldozva lesz a mennyekben" (Mt 18,18).
„Kezeim munkáját csak bízzátok reám!" (Ézs 45,11).
Itt, az időben Isten sem szabad. Nem úgy mozgatja gyermekeit mint sakkfigurákat a táblán, hanem önmagát korlátozva, szabad választást engedett nekik. Tudatosan tette ezt, a végső eredmény ismeretében. Az örökkévaló múltban Isten akarata korlátlan volt, és nem létezett más akarat. Az örökkévaló jövőben szintén korlátlan hatalommal fog bírni, mert addigra győzelmet arat a szeretet, és az ember szabad akarata megegyezik az Ő akaratával. Ez az Isten dicsősége.