„Ti azért így imádkozzatok; Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved!" (Mt 6,9).
"Mi Atyánk!" Isten gyermekeinek egymástól való függése, nem éppen kellemes gondolat, de létfontosságú tényezője életünknek. Nem boldogulunk ugyanis egymás nélkül. Igaz, hogy „Isten megadta kinek-kinek a hit mértékét" (Róm 12,3), de egyedül és elszigetelten az ember nem gyakorolhatja maradéktalanul a hitét, ahogy ezt ennek a versnek a második része világossá is teszi. Krisztus egész testére szükség van ahhoz, hogy az Ő teljes alakja és dicsősége megláttassák. Ezért olyan fontos dolog az imaközösség. Jó, ha én az Úrra bízom magam, de nem elég. Együtt is meg kell ezt tennünk, és megtanulnunk azon az alapon imádkozni, hogy testvérként egyek vagyunk a Krisztusban. Isten célját is csak együtt érhetjük el imádságban. Szükségünk van a Test többi tagjának segítségére, mert szükségünk van az Úr segítségére, és mert az Ő élete az Ő Testének élete.